Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

vasható a munkaversenyiratok között.

121 "Hogy a tervet teljesíteni tudjuk elegendő' nyersanyagra van szükség. ...A selejt és a hulladék szépen javul, de még mindig elég magas. Ennek oka az, hogy a nekünk szállitott nyersanyag minősége nem megfelelő. Különösen a WM által szállitott vörösréz, a K.2. pamutanyagú lúgcső szövedéke kifogásolható. A WM-nél a többtermelés a minőség rovására ment." A normákkal kapcsolatban az első megnyilatkozások arra vonatkoztak, hogy a várható teljesítménynövekedés ellenére ezek változatlanul maradnak. Az 1948. ápr. 9-i OMI értekezleten határozatot is hoztak, hogy "...a normákhoz nem nyúlnak hozzá."

122 Később azonban - ahogyan Mód Aladárné idézett cikkéből is láthattuk - aggodalmat okozott a megnőtt munkabérhányad. Igy a második verseny idején az iratokban egyre több utalás található a "laza normákra". A WM lemezkád üzem szept. 3-i értekezletén megállapították, hogy az üzemben termelési és politikai hibák egyaránt tapasztalhatók. 30%-os a normacsökkenés. Ez nem vonatkozik műiden munkafajtára, csak az olyanokra ahol magas százalékú az emelkedés.

123 "Nem fordulhat elő, hogy sétálgassanak az üzemben a norma mellett." Ezzel szemben szintén a WM-ben egy versenytitkári propaganda értekezleten az egyik versenytitkár a normákat túlságosan is szorosnak találta.

124 "Úgy vannak megállapitva a normák, hogy holt fáradtan mennek haza munkatársaink." Azt a választ kapta, hogy nem lehetnek a normák rosszak, hiszen akkor nem lenne a gyárból élmunkás, vagy ha mégis, az ilyen dolgozó feltétlenül megbetegedne. Az Olaj fin omit óban már a normarendezés gondolata merült fel. A normák szigorítását (az egyik a munkaversenyvállalásban is kiemelt rovat) az önköltségcsökkentés érdekében kívánták végrehajtani. A normarendezést az akkordbérezés témájával kötötték össze.

125 "Az akkorddal lényegesen le lehet csökkenteni a béreket, illetve helyes béreket lehet kihozni." Az 1949-ben készitett összefoglaló versenyjelentésben már úgy fogalmaztak, hogy "a dolgozók többsége megértette, hogy a normarendezés alapvető kérdése annak, hogy a munkaversenyben, a termelésben további sikereket, eredményeket érjünk el."

126 A normák tehát az év eleji szintekhez képest minden igéret ellenére megváltoztak. A következetlenségnek egyik oka a meggondolatlan márciusi kijelentés. Am arról sem szabad elfeledkezni, hogy a "tudományos normákra", valamint az akkordbérezésre való áttérést, - bár mindkét probléma már 1947-ben is felmerült - nem sikerült egységesíteni. Igy egyes munkahelyek között valóban nagy eltérések lehettek, ezek azonban nem a versenyek miatt jöttek létre. A normák megszorítása, bár ezt is úgy készítették elő, hogy néhány üzem kollektívája felajánlotta plusz fizetésének egy részét, mert túlságosan lazának találta a normákat -, már 1948-ban is népszerűtlen döntés volt. Nem javította a versenyzési kedvet. Szabályozóként, itt a munkaversenyek hibái között emlegetett megnőtt munkabérhányad csökkentésére gondolunk, feltehetőleg eredményesen működött. A későbbiek során a normák állandó emelkedése - nem kis mértékben a sztahanovisták hatására - az élmunkások és a többi munkás közötti ellentét élezőjévé vált.