Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

tikai kérdés is. Megállapitották, hogy a verseny során nőtt a termelés, a bér, az életszínvonal. Felsorolták a hibákat is: nem javult a minőség. "A munkaverseny igazi célját szem elől tévesztvén az egyéni önzés lépett előtérbe és ennek alapján olyan versenyzés támadt, melynek során a selejt százaléka nemhogy csökkent, hanem ellenkezőleg, emelkedett." Kijelentették a kongresszuson, hogy a versenyt aug. 1-vel folytatni kell, valamint azt is, hogy az élmunkások kötelessége ezt az új versenyt propagálni, példát mutatni és magukat képezni. A munkaverseny keretében nemcsak az élmunki«k7

f

üntetésért, hanem az "Élüzem" cimért is folyt a küzdelem. (Az élüzemjelvény azonos volt az élmunkásjelvénnyel. A vállalat amely megkapta, a kapuja fölé tehette.) Miután elég sok üzem nyerte el ezt a cimet, és Gerő Ernő is megállapította, hogy a valóságban nem lehet annyi kiváló üzem, mint ahány a jelvényt viseli. (".. .képtelenség, hogy pl. a vasútnál 10 élüzem legyen."

116 , az üzemek teljesítményét havonta vizsgálták. Ahol visszaesést tapasztaltak, ott le kellett venni a jelvényt a gyárkapuról. Nemcsak az ellenőrzést szervezték meg, hanem a második versenyszakaszban már a jelölést is szigorúbban vették. Egy élüzemkijelöléssel kapcsolatos októberi körlevél nemcsak ezt a tényt húzta alá, hanem arra a fonák helyzetre is rávilágított, amely az anyaghiány, valamint az alacsony import és a termelés fokozására való törekvés összeütközéséből született. Az ellentmondást és a feltételek szigorítását pregnánsan mutatja az alábbi idézet!

117 "Élüzem az Országos Pártbizottság (feltehetőleg PB - K.G.) határozata alapján csak az lehet, amelyek a tervét 100%ig teljesítette. Kivételt ez alól a szabály alól csak a gumigyárakra kérünk, mégpedig nyomatékosan, mert a határozat szigorú betartása gyakorlatilag azt jelentené, hogy a gumi szakmában sosem lenne élüzem. A gumigyárakban ugyanis a terv túlteljesítését büntetik, egyrészt a nyersanyaghiányra való tekintettel, másrészt mert a gumigyárak nyersanyaga teljes mértékben importcikk, és igy abból az előirányzottnál többet felhasználni nemzetgazdasági szempontból káros." Egy másik jegyzőkönyvből azonban kiderül, hogy nemcsak a gumigyár volt ilyen helyzetben.

118 Ugyanez volt a problémája a kenyérgyárnak, a sütő' üzemeknek. A hónap elején többet tudtak termelni, a kenyér fogyott is, árnia hónap közepétől kezdve, ahogy a kenyérjegyek száma csökkent, úgy apadt a vásárlók száma, és ennek következtében a gyártás mennyisége. A rendelkezésre álló lisztmennyiségről nem tettek említést, a versenyzés érdekében a fejadagok felemelését kérték. Az egész élelmiszeriparban hasonló volt a helyzet. Feltűnő, hogy az iparági jelentések, munkaversennyel kapcsolatos iratok mennyivel kevesebb konkrétumot tartalmaznak, mint az egyéb ágazatok jelentései. Nem is csoda, hiszen tökéletesen jellemzi a helyzetet a húsipari versenytitkár - értekezleten elhangzott megjegyzés:

119 "Hogy lehet ott brigád- és élmunkás mozgalom ahol kevés a munka, mert kevés a disznó." Éppígy paradox helyzetet, az okozatból okká válást, a valóságtól és az eredeti igényektől való elszakadást mutatott az az eset, mely a nagykállói Dohánybeváltó Hivatalban történt.

120 Mivel november hónapban az előirányzott dohány menny is ég nem jött be, a dolgozók egy részét két heti időtartamra elbocsátották, "...hogy a fölösleges létszám munkaversenyünk és rentabilitásunk rovására ne menjen." Az anyaghiány illetve a szerszámok hiánya, vagy azok rossz minősége az egész ipart jellemezte. Ráadásul létrejött egy ördögi kör: a rossz szerszámokat, a hibás alapanyagot nemegyszer olyan gyár állította elő, mely maga is részt vett a versenyben. Számos - az alábbihoz hasonló tartalmú - feljegyzés ol-