Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

Az 1948-as munkaversenyek 1948. márc. 15-én a WM gyár munkásainak felhívásával a magyarországi munkaversenyek új szakasza kezdődött el. A csepeliek felhívását országos munkaversenyre, az SZT közvetítésével számos üzem kollektívája elfogadta. A konkrét munkatervekben, versenytervekben testet öltött feladatvállalások a termelékenység növelését, a munkafegyelem megszilárdítását, a selejt csökkentését, az anyagtakarékosságot, újítások létrehozását állitották a verseny -és ezen keresztül a hároméves terv teljesítésének szolgálatába. Az országos érdekek figyelembe vétele azt sugallja, hogy a verseny célja nem az egyes üzemeken belül, az egyes kollektívák között folyó helyi versengés, hanem általában a hároméves terv teljesítése, majd túlteljesítése. A versenyre jelentkezés ténye tehát azonnali reagálás egy olyan gazdaságpolitika felhívására, mely a gyors és extenzív növekedést tartja szem előtt. Annak ellenére, hogy a korabeli források nagy része a verseny indulásának spontaneitását hangsúlyozza, éppen az országos körre való kiszélesítés, az ehhez szükséges szervező munka, a szervezeti rendszer kiépítése és sok egyéb, később említendő szempont alapján úgy véljük, hogy a márc. 15-i versenyfelhívás egy központi akarat megnyilvánulása volt.

47 Versenyek ugyanis, mint azt az előzőekből is láthattuk, a korábbi időszakban is folytak. Az 1948-ban induló mozgalmat éppen az különbözteti meg ezektől, hogy szorosan összefügg a hároméves terv megvalósításával, mondhatni, hogy mint munkamódszer

48 alapját képezi az ország előtt álló gazdasági feladatok elvégzésének. Mindez nem csak gazdasági vonalon érvényesült. Már az indulás pillanatában hangsúlyos szerepet játszott a politikai tényező, az ideológia és közvetítője a propaganda. A versenytől tehát egyfelől jelentős gazdasági növekedést, technikai-technológiai előrelépést, másfelől az új, a "szocialista embertípus" kialakulását várta a vezetés. Eme összetett célok megvalósításának gyakorlati munkáját a szakszervezetek kezébe helyezték. Mindezt Piros László a Szakszervezeti Tanács főtitkárhelyettese természetesnek tartotta,

49 ugy ítélte, hogy a szakszervezetek szerepe bizonyos fokig már 1947-ben, de az államosítás során és után végképp megváltozott. E változás lényege, hogy a korábbi érdekvédelmi funkciók helyét az "ujtipusu érdekvédelem" vette át, mely szerint az ország és a dolgozók érdeke azonos a demokráciában, ez pedig nem más, mint a gyarapodás, a többlettermelésen alapuló gazdagodás. Ezen a koncepción némi foltot ejtett a "reakció" elleni küzdelem fontosságának állandó hangoztatása, de az elvi alapálláspont feltételezése szerint a szakszervezethez tartozó munkásság jelentős többsége demokratikus gondolkodású, a közös célokért tettre kész. Az ő érdekeiket a legjobban tudja képviselni a szakszervezet, ha hozzájárul ahhoz, hogy a termelési eredmények növekedjenek.

50 A politikai és a gazdasági vezetés a növekedés egyik zálogát a munkaversenyekben látta. Mivel bizonyos tapasztalatai a korábbi versenyekből már voltak, az SZT kapta meg a versenyek szervezésének, koordinálásának, propagálásának feladatát. A szervezetet a következőképpen alakították ki: A verseny csúcsszerve az Országos Munkaverseny Bizottság lett,

51 amely a versenyekkel kapcsolatos legfontosabb döntéseket hozta. Az ezekhez szükséges adatokat az Országos Munkaverseny Iroda52 (továbbiakban: OMI) szolgáltatta. A munkaverseny iroda összegző jelentéseihez a szakmai versenybizottságok jelentéseit használta fel, melyek ágazatonként az adott szakszervezet felügyelete alatt működtek.

53 Ok közvetlenül az üzemi verseny-