Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Adalékok a magyarországi munkaversenyek kezdetéhez 1945-1948

tudta feledtetni az alapvető munkás-tokés ellentétet.

43 A MKP még életképes kapitalista viszonyok között másolt le, adaptált egy olyan módszert, mely szocialista viszonyok között született meg. Ha a munkaversenyekről beszélünk, arról az ellentmondásról sem szabad megfeledkeznünk, mely abból adódott, hogy a versenyek szervezői kinosan vigyáztak arra, hogy az önkéntesség, alulról való kezdeményezés látszatát akkor is fönntartsák, amikor a versenyeket a legapróbb részletekig előre megtervezték, fölülről irányították, szervezték. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a rohammunkákban való részvétel esetén kölcsönösségről beszélhetünk. Az MKP politikai céljai szerencsésen találkoztak egy, az újjáépítési munkák talaján artikulálódó közösségi és egyéni érdekrendszerrel. A források ismeretében úgy tűnik, hogy az 1945-ös bizonytalan, tapogatódzó lépések után a még nem szocialista berendezkedésű ország talaján az 1946-os versenyek voltak a legeredményesebbek. A szakszervezetek és az üzemi bizottságok szervezői a versenyek tekintetében is a legaktívabb, legképzettebb munkásokra támaszkodhattak. Jó példa az elmondottakra a MÁV Istvántelki Főműhelyének kollektívája. Ok mind a termelésben, mind a versenyfeltételek kidolgozásában és a sztrájkokban is élen jártak. Nem vitás, hogy a munkaversenyekben való részvételt az elérhető többletjuttatások is befolyásolták. Ezek azonban a vizsgált években még nem vezettek abszolút igazságtalan elosztáshoz, és az ezek alapját képező hihetetlen munkateljesítményekhez . Bár a források kevés információt tartalmaznak az SZDP szerepéről a munkaversenyek szervezésében, az NSZ 1945-48-as évfolyamai a maguk kevés adatával is sokatmondóak. Lényegesnek tartjuk, hogy a Szociáldemokrata Párt egyetlen állásfoglalása 1947-ből való, és a munkaversenyek ill. a 3 éves terv összehangolásának igényéről szólt. A két párt 3 éves tervkoncepciója nem volt teljesen azonos. A munkaversenyek jelentőségét azonban mindkettő felismerte. A fönt intézett SZDP-állásfoglalás azt jelzi, hogy az SZDP szükségesnek tartotta a munkaversenyek szervezésében is saját álláspont kialakítását. A két párt egyesítése után, mely gyakorlatilag a szó szoros értelmében vett munkaversenyek indulásakor történt meg, az SZDP tervezetének csak néhány eleme valósulhatott meg. Magukat a versenyeket a szociáldemokrata mozgalom ezen egy, konkrét esettől eltekintve nem tartotta igazán fontosnak. Az NSZ lényegesen kevesebb munkaverseny hirt közölt mint az SZN. A lapban sokkal nagyobb teret szenteltek az SZN-ben szinte meg sem emiitett munkanélküli segélynek, a külföldi (elsősorban Böhm Vilmos

45 stockholmi követ közvetítése révén a svédországi) munkavállalás lehetőségeinek, mint a rohammunkának, munkaversenynek. 1947-ben az első államosítások után már megteremtődtek a szocialista gazdálkodás bizonyos alapjai. (Lásd NEK szerepe.)46 Ez az év tehát hasonlatosan az 1945-ös évhez a tapogatódzás jegyében telt. A nagypolitikában bekövetkezett változások - Magyar Közösségi per, Nagy Ferenc lemondása, államosítások, MKP harca a hatalomért, választások - elterelték a figyelmet a munkaversenyekről. 1948 azonban e tekintetben is változást hozott. A márc. 15-i csepeli felhívással kezdetét vette a szó szoros értelmében szocialistának nevezhető munkaverseny és a sztahanovista mozgalom. Amit eddig láttunk, az annak legfeljebb csak bevezetője, előzménye. Maga a mozgalom hibáival és erényeivel, irányítási szisztémájával, szervezeti rendszerével csak 1948-tól elemezhető.