Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

A lakások felszereltségét (gázzal, villannyal, vízzel), komfortosságát elemezve még 1970-ben is a legélesebb határ mindig az egykori főváros és a perem között rajzolódik ki. A villany a lakásokban már általános 1970-ben, a gázzal való ellátottság azonban nem. A legbelső kerületeket 86—87%-os arány jellemzi, Kis-Budapest többi kerületét 72—76%os (kivéve Óbudát és Kőbányát), a peremkerületekben viszont mindenütt 40% alatt marad. A vízöblítéses W. C-vel felszerelt lakások aránya szinte teljesen ugyanezen fokozati szinteket mutatja. A csatornázásnál a határ egyértelműen az 1950 előtti közigazgatási határ; Kis-Budapesten belül a lakások csatornázottak, a peremen csak egy részük. Ezt a képet mutatja a lakások ivóvízzel való ellátottsága is. A fürdőszobás lakások arányát tekintve a legjobb helyzetben a budai I., IL, XI., XII. és a pesti V. kerület van, a lakások 78—88%-ában van fürdőszoba, vagy mosdófülke. A pesti öreg városrészekben ezek aránya 50—70% körül mozog, Zuglóban viszont 72%, a peremeken pedig leesik 39—49%-ra. Az átlagos szobaszám változása szoros korrelációban jelentkezik a fürdőszobával. A fürdőszobával legjobban ellátott kerületekben az átlag 2, az átmeneti régi városrészeken 1,8—1,7, a peremen viszont csak 1,37 és 1,59 között mozog. A lakások tulajdonjellegét vizsgálva megint más képet rajzolhatunk a fővárosról. A pesti központi rész és az azt körülvevő kerületek (V., VI., VII., VIII., IX. és jóval kisebb részben a XIII. kerület) lakásai állami tulajdont képeznek. Budán ez valamivel kisebb súllyal az I. kerületről mondható el (76%). A budai hegyvidéken (II., XI., XII.) az állami tulajdonban levő lakások aránya 60%, a személyi tulajdonban levőké 40% körül mozog. Ugyanezek az arányok jellemzik Óbudát és Újpestet. Kőbányán viszont megint valamit emelkedik az állami tulajdon súlya. A peremkerületeken azonban a lakások kétharmad, sőt háromnegyed része személyi tulajdonban van (kivétel Kispest, ahol az arány csak 55-45%). Összefoglalóan a következőket mondhatjuk: nagyság, felszereltség, kor szerint a legjobb és legértékesebb lakások az I., II., V., XI., XII. kerületben találhatók. Ezen belül az V. kerület, azaz a pesti belváros viszonylag régi és városiasán magas beépítésű. A II., XI. és XII. kerületben az alacsonyabb és kisebb (de nem családi házak) a jellemzők, s erősen emelkedik az új lakások súlya. Pesten a VI., VII. kerület, valamivel kisebb mértékben a VIII. és IX. kerület régi elöregedett városrész, ez mondható el a XIII. és XIV. kerület egyes részeiről is. A magas és közepes magasságú városias beépítés, a komfortos lakások aránya viszonylag magas, a lakások kisebbek ugyan, mint a korábban ismertetett részeken, de még mindig nagyobbak, mint a peremen. A peremkerületeken 1970-ben még teljesen az örökölt jelleg uralkodik, földszintes, családi házas beépítettség, amiből csak Óbuda, Újpest, Csepel, Budafok kisebb központjai emelkednek ki. A lakások átlagos alapterülete kisebb, kevesebb köztük a komfortos. Az 1960. évi népszámlálás alapján a kerületek fizikai jellemzői mellé még egy dimenziót tehetünk. A számbavételnél ugyanis összeírták a keresők munkahelyét és lakóhelyét is, s azt egymással összevetették.

72 A kerületek ennek alapján az ott dolgozók munkahelyeivel is jellemezhetők. A kerületek nagyrészében kevesebb budapesti dolgozik, mint amennyi lakik (ezek egy részében az agglomerációs övezetből nagyobb bejárással kell számolni). A XI. kerületet kivéve, ahol az ott lakók és ott dolgozók száma közel azonos, valamennyi budai kerületben az ott lakók száma jóval nagyobb, mint a dolgozóké. A pesti V. kerület viszont háromszor annyi keresőt fogad napközben, mint amennyi ott lakik. A VI., VIL, VIII. kerületben a két szám közel egyensúlyban van. Az ott lakók számához képest egyharmaddal vagy még többel magasabb az ott dolgozó az ipari-gyári negyedekben: Újpest (IV.), Kőbánya (X.) Ferencváros (IX.,), Csepel (XXI.). Az inkább lakónegyed jellegű többi peremkerületből viszont az ott lakók az ipari negyedekbe, vagy a központba kénytelenek bejárni dolgozni. Az V. kerületben a szellemi dolgozók munkahelyei vannak többségben, ezeknek