Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

zettségű szellemi dolgozók 42,6%-át, ez az arány egyes foglalkozási csoportokban még ennél is magasabb. Egyes értelmiségi foglalkozásokban a Budapesten élők aránya Foglalkozás %-os arány Mérnök 61,6 Mezőgazdasági mérnök és irányító 8,7 Állatorvos 15,8 Ügyész, bíró, ügyvéd 43,2 Orvos, gyógyszerész 38,4 Egyetemi, felsőfokú intézeti tanár 52,1 Középiskolai tanár 29,4 Általános iskolai tanár 19,4 Egyéb értelmiség 52,8 A budapesti értelmiség sajátosságát, különbözőségét valószínűleg összetételében, nagyvárosi életmódjában, sokszínűségében ragadhatnánk meg. Mindezt azonban igen nehéz számszerűen megragadni, vagy leírni. A vezető és értelmiségi réteget együttesen jellemzi, hogy a város belső részein, de főleg Buda kertes villanegyedeiben él, s lakáskörülményei viszonylag jók. Nyilvánvalóan megosztják kulturális hagyományai, jelen pozíciója stb. A következő csoportja a szellemi dolgozóknak tulajdonképpen nem egységes, hanem heterogén gyűjtőcsoport, erre utal a megnevezés is: „egyéb szellemi". A középfokú végzettségű szakemberek mellett az irodai dolgozók, gépírónők, ápolónők sorolódnak közéjük. Több foglalkozás esetén átmenetet alkotnak egyes fizikai csoportok felé, máshol a hagyomány vagy az iroda, mint munkahely határozza meg minősítésüket. A 463 ezer szellemi dolgozóból 195 ezer az érettségizett, nem vezető beosztású kereső, ebből 100 ezer az irodai foglalkozású és 95 ezer a középfokú végzettségű szakember, irányító. 150—160 ezer szellemi foglalkozású dolgozó pedig 8 általánost vagy annál kevesebbet végzett. Az egyéb szellemi kategóriából ki kell emelni a közvetlen termelésirányítókat (műszaki termelési irányítók, művezetők, üzemegységvezetők, mezőgazdasági brigád vezetők, kereskedelmi és szállítási irányítók) - ez a 43 ezer aktív keresőt számláló csoport a termeléshez való kapcsolata, egy részének fizikai állományból való kiemelkedése miatt sajátos közbülső helyet foglal el a termelésben, s újabban a munkásosztályhoz is szokták sorolni. Más jellegű foglalkozási csoport a technikusok 19 ezres csoportja, vagy az ápolónők, orvosi asszisztensek 14 ezren. Az egyéb szellemi foglalkozásúak nagyobb csoportjait alkotják még a különböző szakfeladatokat ellátó előadók, a bérelszámolók, a 16 ezer gépírónő, közel 7000 bolti pénztáros. Az aktív keresők 32,9%-át kitevő csoport sem jövedelme, sem az életkörülményeket tekintve nem egységes. Igen nagy köztük a nők aránya, akiknek társadalmi hovatartozását ebben az esetben jobban befolyásolja férjük, szüleik foglalkozása, mint a sajátjuk. A fővárosi társadalom egyik jellegadó és meghatározó csoportja a szakmunkásság. 1949-ben a népszámlálás 189 658 aktív keresőt sorolt ebbe a kategóriába, 1960-ban számuk 254 852 volt, 1970-ben 262 973. A népszámlálások meghatározása szerint szakmunkások „azok a fizikai dolgozók, akik foglalkozásuknak megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek; ide tartoznak azok is, akik szakképzettséggel ugyan nem rendelkeznek, de a szakmunkás minősítést hosszabb gyakorlattal megszerezték és szakmunkásnak vallották magukat."

65 Az így képzett csoport valójában eléggé heterogén — valóban szakképzett,