Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

szakmáját jól ismerő és önálló munkát végző munkások mellett különböző más foglalkozásokat is idővel szakmunkává minősítettek: pl. gépkocsivezető, autóbuszvezető, a textilipari szakmák. A szociológia a munkafolyamatokat áttekintő, önálló feladatok megoldására alkalmas, több fajta munkakört ellátni képes munkásokat tekinti szakmunkásnak. Annak ellenére, hogy a szociológiai definíció és a statisztikai meghatározás nem mindig esik egybe, a statisztikákban szereplő szakmunkás csoport mégis jellegzetesen elválik a többi munkásrétegtől. A szakmunkások 62,8%-a ipari foglalkozású, 12,7%-a építőipari, 10,1% kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozású, 11,5%-a gépkocsivezető. Többségük férfi (79,3%). A nők elsősorban néhány kimondottan „női" szakmában tömörülnek: szabó, varrónő (14,8%), elárusító (13,6%), fodrász-kozmetikus (11,8%), fonó és szövő (8,5%). A nők egyharmada kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozású, a férfiak között az ipari és építőipari foglalkozásúak vannak túlsúlyban. A szakmunkások jellemző iskolai végzettsége a 8 általános, és az idősebb korosztálynál a 6 elemi. 75,8%-uk rendelkezik legalább nyolc osztállyal és 20,8%-uk pedig 6—7 osztállyal. Ez nagyjából megfelel korösszetételüknek: 50 éves és idősebb 17,8%-uk, 40 éves és idősebb 38,2%-uk. A 8 általánosnál magasabb végzettséggel mindössze 11,6%-uk rendelkezik. A szakmunkásság viszonylag fiatal réteg — 39,9%-uk 30 éven aluli (a fizikai dolgozóknak csak 32,0%-a) és mindössze 38,2%-uk 40 éven felüli, aki már 1945 előtt munkába léphetett. A budapesti szakmunkásság azonban idősebb, mint az ország egészének szakmunkásai. A 15 — 19 éves szakmunkások 16,6%-a él Budapesten, a 20-24 éveseknek 19,8%-a, a 25-29 éveseknek 31,9%-a, a 30-39 éveseknek 21,0%-a, a 40-49 éveseknek 25,7%-a, az idősebbeknek pedig 33,9%-a (összesnek 22,8%-a). A munkásság másik nagy csoportja a betanított munkás — általában gép mellett dolgozó, azt kiszolgáló munkás, akinek munkaköre képzettséget nem kíván, csak hoszszabb-rövidebb betanulási időt. 1949-ben 92 354, 1960-ban 181 468 volt a számuk, 1970-ben pedig 181 371. A gyors iparosítás az 50-es években nagymértékben emelte ennek a csoportnak létszámát. A betanított munkások 63,9%-a nő. Ipari foglalkozású 57,7% (legnépesebb csoportjai az ipari gépkezelők —7080 aktív kereső, a lakatosok — 4660, szabók, varrónők — 4824, szövők — 5518, kazánfűtők 4349). Építőipari foglalkozású 7,6%, kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozású 10,8%. A betanított munkások között valamivel magasabb a legfiatalabb munkaképes korú korosztály (15—19 évesek) aránya, mint a szakmunkások között, majd pedig a 40 és 54 év közöttieké. Iskolai végzettségük alacsonyabb, mint a szakmunkásoké. Végül a munkásság harmadik csoportja az egyéb fizikai dolgozók, segédmunkások. 1949-ben számuk 180-190 ezer körül mozgott, nagyjából változatlan maradt 1960-ig, akkor 190 ezer volt, majd 1970-ig 144 ezerre csökkent. Ez a réteg is heterogén. Ide soroljuk az 54 ezer gyári segédmunkást, az erős fizikai igénybevételt vállaló 22 ezer szállítóés rakodómunkást, a zömében nőkből verbuválódó 21 ezer takarítót, a 18 ezer portást és hivatalsegédet, 9 ezer házfelügyelőt. Iskolai végzettségük igen alacsony, s létszámukat elsősorban ma is a 8 általánost el nem végzők gyarapítják. Az előbbi két munkáscsoportnál idősebb a korösszetételük. A Budapesten dolgozó segédmunkásoknak azonban jelentős része csak ideiglenesen tartózkodik itt, vagy a környező községekből jár be. Az 1960-as övekben egyre kevésbé tudnak gyökeret verni a fővárosban. A társadalmi szerkezetet nemcsak az minősíti, hogy az egyes osztályok, rétegek milyen súlyúak, hanem az is, hogy azok között milyen nagy a távolság, mekkora a mobilitás, milyen hierarchikus rendet alkotnak. Budapest társadalma nagyvárosi és iparosodott jellegű, sok tekintetben még ma is előbbre tart az iparosodásban, mint a vidéki városok és a falvak népe. Ez 1945 előtt azonban élesen elválasztotta a fővárost és lakóit a vidéktől, ma már nem. 1945 után nagymértékben mérséklődtek a társadalmi különbségek, csök-