Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

A szellemi foglalkozásúak gyorsan növekvő száma elsősorban a centralizációs tendencia erősödésével és az ezzel együttjáró fokozódó adminisztrációs szervezet szellemi szakemberek iránti megnövekedett igényéből fakad. Az okok közül természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a modernizálódás, a technikai fejlődés követelményei sem. 1970ben háromnegyed részük volt irányító és szakalkalmazott, s egynegyedük irodai dolgozó. A műszaki foglalkozásúak létszáma nő a leggyorsabban (1960 és 1970 között 66,4%-kaI), kevésbé gyarapodott az irodai és számviteli foglalkozásúaké (46,2% a fenti 10 évben), az államigazgatásban és gazdasági munkakörökben dolgozók száma 1960 után csökkent, s lassan emelkedett csak az egészségügyi és kulturális munkakörben dolgozóké. A szellemi foglalkozásúak főcsoportjai 1970-ben Budapesten Egyéni foglalkozási főcsoport % Budapest aránya Műszaki irányító 9,1 41,5 Műszaki szakalkalmazott 16,4 38,0 Államigazgatási, gazdasági irányító 4,5 33,2 Államigazgatási szakalkalmazott 1,7 28,6 Egészségügyi, kulturális foglalkozású 18,3 31,6 Irodai, számviteli foglalkozású 50,0 37,1 Együtt 100,0 36,1 Budapest foglalkozási szerkezete 1949 és 1970 között, szemben az ország egészével, csak lassan változott: az 1950-es években az extenzív iparosítás, a női munkaerő bevonása kiteljesítette a korábbi tendenciákat, megerősítette a város ipari jellegét, s a foglalkoztatottsági szintet igen magasra emelte; 1963 után az intenzív fejlesztés az iparon belül a feldolgozó és munkaerőigényes ágazatokat részesítette előnyben, s ekkor a munkaerő minőségi fejlődése került előtérbe.

56 A foglalkozás a társadalmi struktúra egyik fontos összetevője, de annak kialakulására számos más tényező is hatással van. Az 1945 előtti magyar társadalomban az osztály szerkezetet meghatározó tulajdonvizonyok mellett a társadalmi struktúra számos történeti fejlődésbeli sajátosságot is tükrözött, a nagyobb társadalmi egységeken belül pedig társadalmi különbségeket szült a foglalkozás jellege, a társadalmi pozíció és státusz, az életmód. 1945 után a termelőeszközhöz való viszony nagymértékben vesztett jelentőségéből, megmaradt azonban számos korábbi strukturáló tényező hatása, ha fokozatosan gyengülő mértékben is. Emellett kibontakoztak a társadalmi differenciálódás új elemei is. Ha az 1960-as évek vége budapesti társadalmának szerkezetét akarjuk megragadni, akkor elsősorban ezekből kell kiindulni. A társadalom szerkezetével foglalkozó empirikus kutatók zöme egyetért abban, hogy a mai Magyarország társadalmában elsősorban a végzett munka jellege, szakképzettségi szintje, mezőgazdasági vagy nem mezőgazdasági volta alakítja ki a nagy társadalmi csoportokat. Ezek pontos határai azonban már komoly vita tárgyát képezik. 57 A történeti fejlődés következtében a mezőgazdaságban dolgozók még ma is elkülönülnek társadalmilag más ágazatok fizikai dolgozóitól. A paraszti eredet, hagyományok, a falusi életmód formálják sajátos jellegűvé a mezőgazdasági fizikai dolgozók társadalmi rétegét.

58 Budapesten ez a társadalmi csoport végtelen kis töredéket alkot. Az 1949-ben Budapesthez csatolt községek között alig egy-két mezőgazdasági falu volt, s ezekben is csak kismértékben beszélhetünk parasztságról. A budapesti mezőgazdasági dolgozók egy része a fővárosi kertészetekben dolgozik, és igen kicsi a hagyományos paraszti munkát végzők aránya.