Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970
A nem-mezőgazdasági fizikai dolgozók (munkások) zöme alkalmazásban áll, egy kisebb része szövetkezeti tag, s egy töredéke önálló. Ezen nagyszámú csoport legerősebben a foglalkozási minőség szerint differenciálódik: a szakmunkásság elkülönül a betanított munkásoktól és a segédmunkásoktól. Ha a fentinél kevésbé markánsan, de a betanított munkások is különböznek a segédmunkásoktól. 59 A szellemi foglalkozásúak között megkülönböztetjük a vezetők, irányítók csoportját — a felsőfokú és középfokú végzettséggel rendelkezőket, valamint az egyéb szellemi és irodai dolgozókat. Nem egyöntetűek a vélemények a nagyobb csoportok határainak meghúzásában. A vezetők csoportját általában a felsőfokú végzettségűekkel együtt, összevontan szokták tárgyalni, mint értelmiségi, illetve vezető és értelmiségi csoportot. A többi szellemi dolgozót viszont a meglehetősen színtelen egyéb szellemi dolgozó elnevezés alatt vonják össze. 60 Budapest társadalmára jellemző, hogy a fizikai rétegek aránya nagyjából megegyezik az ország egészének arányaival, viszont hiányzik a mezőgazdasági dolgozók nagy csoportja, és ezt a két szellemi csoport országosnál magasabb aránya ellensúlyozza. 1945 előtt a munkásság magas aránya jellemezte a főváros társadalmát, 1970-ben viszont már a szellemi foglalkozásúaké. 1945 előtt nagyjából meg lehetett határozni Budapest különállását, ma sokkal nehezebb ezt megtenni — a hagyományos különbségek eltűntek, de mindnyájan érezzük, hogy újak születtek, amelyek ma is jellegzetesen mássá teszik a főváros népét. Vizsgáljuk meg közelebbről az 1970. évi népszámlálás segítségével az egyes társadalmi csoportokat. A vezetők, irányítók csoportja: a főváros ma is koncentrálja a legtöbb központi irányítási, hatalmi és tudományos kutatási pozíciót, természetes, hogy itt él az ország vezető beosztású dolgozóinak zöme. Kik sorolhatók ide? A gazdasági vezetők (műszaki igazgatók, főmérnökök), a minisztériumok, országos főhatóságok, tanácsok vezetői, a tudományos és oktatási intézmények vezetői stb. Számukat igen nehéz meghatározni, mert a statisztikai gyakorlat nem mindenütt különbözteti meg a vezetői munkaköröket és helyenként egybeveszi a vezetőket az alsóbb irányító (művezetői) beosztásúakkal. 1970-ben az ide sorolható foglalkozási csoportok a következők voltak: műszaki igazgató, műszaki vezető, főmérnök 5148; főhatóságok, tanácsok vezetői 3033; vállalatok, intézmények igazgatói 2281; termelőszövetkezeti vezető 382. Ebben nincsenek még benne a főkönyvelők, a vezető jogászok, az egészségügyi és kulturális intézmények veztői. Ezekkel együtt 15 ezer aktív keresőre becsülhetjük a vezető beosztású felső réteget (az aktív keresők 1,4%-a). Az ország politikai-igazgatási felső vezető rétege Budapesten él, ez egyértelműen következik a fővárosi szerepkörből. Az ipar és a gazdasági élet más ágainak budapesti konA főbb vezető beosztású szellemi foglalkozású csoportok iskolai végzettsége 1970-ben 61 Foglalkozási csoport Iskolai végzettsége Foglalkozási csoport 8 általános alatt 8 általános érettségi felsőfokú oklevél Műszaki igazgató, műszaki vezető, főmérnök 0,9 5,1 23,4 70,6 Főhatóságok, tanácsok vezetői 1,5 11,0 30,7 56,8 Vállalatok, intézmények igazgatói 3,0 9,8 26,6 60,6