Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

Kiemelt foglalkozási csoportok aránya Budapesten 1970-ben Egyéni foglalkozási ccsoport % Budapest aránya Kovács 0,3 10,3 Lakatos 6,4 22,4 Szerszámkészítő M 46,9 Fémesztergályos 2,5 29,9 Gépjármű- és motorszerelő 1,5 25,0 Hegesztő 1,2 22,2 Műszerész 3,9 48,3 Asztalos 1,6 23,0 Fonó 0,7 24,0 Szövő 1,5 24,2 Szabó, varrónő 3,5 23,9 Cipész 1,2 21,8 Ipari gépkezelő 1,4 18,1 MEO-s (fizikai) 1,3 37,2 Kazánfűtő 0,7 19,3 Ipari foglalkozású 48,3 24,0 Kőműves 1,2 9,3 Csőszerelő (víz-, gáz-, fűtésszerelő) 1,1 23,2 Epületfestő, mázoló 1,2 24,7 Villanyszerelő 2,0 21,5 Építőipari foglalkozású 8,1 14,5 Mezőgazdasági foglalkozású 1,1 0,8 Elárusító 2,8 26,3 Pincér 1,2 33,6 Fodrász, kozmetikus 1,4 36,4 Kereskedelmi, vendéglátóipari, szolgáltatási foglalkozású 8,4 29,2 Gépkocsivezető 4,9 24,9 Szállítási foglalkozású 7,9 19,6 Csomagoló 4,2 26,2 Segédmunkás 8,8 18,0 Rakodó- és szállítómunkás 3,7 13,6 összes fizikai 100,0 16,5 Végeredményben a foglalkozási szerkezet is azt tükrözi, ami a budapesti iparról állapítható meg: „A budapesti ipari koncentrációnak külön sajátossága, hogy nem specializálódott néhány ágazatra, hanem, hogy minden iparcsoport — a bányászat kivételével — jelentős súlyt képvisel. Budapesten a statisztikai gyakorlatban megkülönböztetett 58 iparág—a bányászat kivételével - közül mindössze 12 található, ahol a főváros súlya 15%-nál alacsonyabb."

54 Ugyanez jellemzi a foglalkozási csoportokat is. A gazdasági szerkezetből következően magasabb a szerszámkészítők és műszerészek aránya, valamint a kereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltatási foglalkozásúaké. A hagyományos ipari foglalkozások (amelyek létszáma csökkenő tendenciát mutat Budapesten), a segédmunkások, rakodó- és szállítómunkások aránya viszont kisebb. Természetesen elenyésző súlyúak a mezőgazdasági foglalkozásúak.