Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

A társadalom fejlődése és átalakulása 1939 után együtt járt nagyobb rétegek lesüllyedésével, felemelkedésével, egyfajta társadalmi bizonytalansággal. Ez párosult a népesség térbeli mozgásának erősödésével. Ez a kettős mozgás felborította a társadalom egyensúlyát és az átalakulás tényleges folyamatát nehezen leírhatóvá tette. Az 1960-as években rajzolódott ki az új társadalmi rétegződés, ekkor igyekezett a tudomány is megragadni az átalakulás lényegét. Az ekkor kibontakozó tendenciák teljességükben aztán a 70-es években bontakoztak ki.

49 A társadalomstatisztika eszközével ez a nagy átalakulás csak részben és korlátozottan mutatható be. Az 1949 és 1970 közötti mozgásokat azonban mégis közelebb hozhatja a számszerű elemzés. Ahogyan a tőkés társadalom strukturáló tényezői csak részben tudták átalakítani a feudalizmusból örökölt társadalmi szerkezetet, úgy az 1945 utáni születő új társadalom strukturáló tényezői csak lassan bonatkoztak ki. Budapest ipari városként nőtt naggyá, s ez elsősorban azt jelentette, hogy munkaerőt koncentrált, a 15 — 19 éves munkaképeskorú népességet gyűjtötte össze. A népesség megoszlása korcsoportok szerint 1930—

1970

s Év Budapest Magyarország Év 0-14 15-59 6o éves és idősebb 0-14 15-19 60 éves és idősebb Év éves 6o éves és idősebb éves 60 éves és idősebb 1930 18,1 73,5 8,4 27,5 62,7 9,8 1941 15,7 74,3 10,0 26,0 63,3 10,7 1949 18,0 70,6 11,4 24,9 63,5 11,6 1960 19,7 65,2 15,1 25,4 60,8 13,8 1970 14,3 66,3 19,4 21,1 61,8 17,1 Ez a tendencia az 1940-es évekig állandóan erősödött s kísérőjelensége a 0 — 14 éves korcsoport, a gyerekek alacsony és süllyedő aránya volt. 1945 után viszont már csökkenésnek indult a munkaképeskorú népesség aránya, s a 60 éves és idősebb népesség súlya gyorsan növekedett. A város népességére az elöregedés vált jellemzővé. A fiatalabb munkaképes korosztályok (15—39 évesek) száma 1941-ben 810 ezres csúcsot ért el. 1949-ben ehhez képest 155 ezer fő hiányzott, s ennek a korcsoportnak a létszáma 1960-ig alig egy százalékkal nőtt, 1960 és 1970 között elsősorban a háború utáni magasabb születési arányszám és az új bevándorlók nagyobb száma miatt, valamennyit emelkedett viszonylagos súlya. A 40-59 évesek száma folyamatosan gyarapodott. Igen gyorsan nőtt 1930 és 1941 között, majd mindössze 4 ezerrel 1941 és 1949 között (de viszonylagos súlyuk ekkor volt a legnagyobb), majd lassabb, de egyenletes ütemben emelkedett a számuk 1949 után. Egészében véve 1930-hoz viszonyítva 1970-ig a munkaképes korú népesség 21,7%-kal nőtt, a népesség viszont 34,8%-kal. A ténylegesen munkát vállaló, dolgozó — azaz aktív kereső — népesség ennek ellenére a népesség egészénél is gyorsabban emelkedett, 1930 és 1970 között 55,0%-kal. Ezen belül viszont az aktív kereső férfiak növekedése alig valamivel haladja meg a munkaképes korú népesség egészének növekedését, a jelzett időszakban mindössze 23,8%, az aktív kereső nők száma azonban 112,7%-kal nő. A férfiaknál az aktív keresők száma 1941-ben volt a legmagasabb, 1949-ben ehhez képest 14,3%-kal visszaesett, s 1970-ben is mintegy nyolcezerrel kevesebb volt annál. Nőknél az 1941 utáni visszaesés csak 10,3%, s azután pedig rohamosan emelkedett az aktív kereső nők száma és viszonylagos súlya. Az 1949 utáni fejlődés egyik legerősebb jellemzője tehát az, hogy az aktív kereső népesség a nők munkábaállásával emelkedik gyorsan: „A negyvenes évek végén a fővá-