Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

Az 1950-es évek eleje, 1949 — 1954 között felduzzasztja a város népességét: „A fővárosi munkahelyek rohamos szaporodásának évei ezek, aminek természetes velejárója volt a vidéki népesség felköltözése. Ezekben az években népesedéspolitikai intézkedések hatására a születések száma is magasra nőtt, tehát a természetes szaporodás is jóval nagyobb mérvű volt, mint a következő fejlődési szakaszban."

31 1956—57-ben viszont csökken a város népessége. Az újabb növekedési hullám 1960-ban tetőződik, s ezt követően a város növekedése lassabb, de kiegyenlítettebbé válik. 1955-tcI fokozatosan kiépül a belső vándorlások statisztikai megfigyelése, az 1950-es évek végétől tehát pontosabb adatokkal jellemezhetjük a budapesti népmozgást.

32 Az állandó bejelentővel költözők száma 1958 után 1963-ig évi 40 ezer felett mozog, 1960-ban a legnagyobb, majdnem 48 ezer fő. Az állandó jellegű elvándorlás ugyanezen években végig valamivel 22 ezer felett van. 1964-től kezdve gyors ütemben csökken a bevándorlás s ezzel együtt az állandó jellegű vándorlás pozitív mérlege. Eddig mindig csak az állandó népességmozgást figyeltük, a vándormozgalom statisztikája alapján azonban az ideiglenes költözéseket is nyomon követhetjük. Az 1960-as években éppen az jellemző, hogy a budapesti felvándorlásban az ideiglenes bejelentés válik uralkodóvá. 1969-ben Budapesten 100 bevándorló közül 81 ideiglenes bejelentővel érkezett, a többi városban arányuk csak 58 százalék, a községekben 32. Az ideiglenes költözéseknek ugyanebben az évben 45%-a esik Budapestre, az állandóaknak mindössze 16%-a.

33 Az ideiglenes jellegű vándorlásban is 1960-ban mutatják ki a legtöbb felvándorlást, de itt a visszaesés kisebb, mint az állandó bejelentkezéseknél. Viszont magas szinten marad a visszaáramlás is: évente mintegy 80—100 ezer ideiglenesen bejelentett vidéki lakos tér vissza lakóhelyére és további tízezer csak az, aki állandóra bejelentkezik. 1965—69 között az ideiglenesen beköltözött vidékiek 76%-a visszatért állandó lakóhelyére, 12%-a lett állandó lakossá, 12%-a ideiglenes bejelentővel maradt a fővárosban. Az ideiglenes költözések nagy száma csak részben magyarázható az állandó budapesti bejelentkezést korlátozó intézkedésekkel.

34 Együttesen az 1960-as évek a következőképpen jellemezhetők : „Budapest népvonzó erejéből relatív értelemben csak keveset veszített, de a felvándorolt népesség megtartásában, letelepítésében lehetőségei eléggé csökkentek. Míg 1960-ban 100 beköltözőre 79 elköltöző jutott, addig 1969-ben már 90. Ugyanakkor a többi városban 81-ről 88-ra módosult, a községekben pedig 118-ról 111 főre csökkent a 100 beköltözőre jutó elvándorlók száma."

35 Ez egyben megnöveli az ideiglenes bejelentővel Budapesten tartózkodók számát (1970 január elsején 175 ezren voltak), s meggyorsítja a fővárosi agglomerációs gyűrűbe való letelepedést. A főváros népességvonzó hatására nemcsak a XIX. század végére kialakult peremkerületi települések lakossága indult gyors növekedésnek a bevándorlás következtében, hanem fokozatosan kialakult egy külső gyűrű is, amelyik a földrajzi és közlekedési adottságok változatlansága következtében már az 1930-as évekre kialakult. Ebbe a külső népességvonzó gyűrűbe 66 települést sorolnak, amelyek lakossága elsősorban a Budapest közelsége teremtette bevándorlás révén szaporodik. A XIX. század közepén elsősorban a később fővárossá egyesült Pest és Buda, vagyis a jelenlegi belső kerületek népessége emelkedett rohamosan, a századfordulóra a növekedés súlypontja áttevődött a környező településekre, amelyek 1950 óta a főváros külső kerületeit alkotják. Az 1950-es évektől pedig a külső gyűrű gyarapodása gyorsult fel nagymértékben. 1901 és 1941 között Budapest jelenlegi területén a népesség évente 1,75%-kal nőtt, a külső népességvonzó gyűrű területén 1,68%-kal. 1949 és 1959 között a két növekedési ütem 1,16 és 1,95, 1960 és 1969 között viszont már 0,75 és 2,23.

36 Az 1960-as években tehát egyre erőteljesebben figyelhető meg az, hogy a főváros telítettsége miatt és a letelepedési lehetőségek romlása következtében az ideáramló népes-