Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970

tértek, a pontos veszteséget nem ismerjük. Horthy Magyarországának összeomlása, a hadsereg nyugatra vonulása és a gyárak, intézmények elköltöztetése is jelentős számú embert sodorhatott magával, akik nem mind tértek később vissza. Az 1945 tavaszi budapesti népösszeírás tanúsága szerint a fiatal, katonaköteles férfiak hiányoztak a városból. Kis-Budapesten 1945-ben 1000 férfira 1498 nő jutott (az 1941-es arány 1148 volt, ha ezzel számolunk, vagyis a férfiak és nők számának arányos csökkenését feltételezzük, akkor ehhez képes. 101 532 fővel több férfi hiányzott). Hasonlóan 100 ezerre tehető a kis-budapesti zsidó lakosság hiánya.

21 1945-ben nagy belső mozgás inuult meg a fővárosban. Az emberek az elpusztult kerületekből az épen maradt városrészekbe költöztek. Kis-Budapesten 1945 márciusa és júliusa között 123 585 ember változtatott lakóhelyet, s a legtöbbet szenvedett várnegyed és környéke (I. kerület) népessége erősen csökkent.

22 Jelentős méretű vándorlás indult meg Budapestre és Budapestről el. Négy hónap alatt 155 103 ember érkezett a fővárosba, ugyanezen idő alatt 51 472 vándorolt el.

23 A népesség gyors növekedése részben a korábban itt lakók visszatéréséből adódott, részben viszont az ország minden tájáról, a környező államokból is nagy számban érkeztek menekülők. A főváros új népességét alkotta az új politikai vezetőréteg, a megnövekedett számú tanuló ifjúság is. Az ellenkező irányú mozgást a lakások pusztulása, az ellátási nehézségek mellett az ipari termelés visszaesése, a földreform teremtette lehetőségek magyarázzák. 1945-ben márciustól az év végéig Kis-Budapest vándorlási nyeresége 198 593 fő volt (az egész évre számolva a negatív természetes szaporodás ellenére 253 260 fős tényleges szaporulatot jelentett). 1946—47-ben a mozgás és növekedés lelassult (.1946-ban a tényleges szaporulat mintegy 30 ezer fő)

24

. Számszerűen nem ismerjük ugyan az egész városra vonatkozóan az elvándorlás és felköltözés nagyságát és jellemzőit, de tudjuk, tovább folytatódott a lakosság kicserélődése: elsősorban a politikai és társadalmi változások által érintett egykori uralkodó és vezető csoportok, a bizonytalan helyzetű köztisztviselő réteg tagjai távozhattak Budapestről és esetleg az országból is, helyükre új lakosok áramlottak. 1949-ben a népszámlálás végeredményei tehát nemcsak azt mutatják, hogy a főváros népessége a korábbinál alacsonyabb volt, hanem azt is, hogy kicserélődött. Nemcsak a háborús konjunktúra idején Budapesten munkát vállalók egy része húzódott vissza falujába, nemcsak a Budapestre menekülők térhettek vissza eredeti lakóhelyükre vagy sodródtak tovább, hanem a törzsökös fővárosi népesség egy része is elhagyta városát. 1949-ben a népszámlálási adatok szerint a főváros teljes területén a népességnek csak valamivel több mint harmada született helyben, 19%-a Pest megyében, további egyharmada pedig az ország más megyéiben. A budapesti népesség születési helye 1949-ben

25 (%) Születési hely Férfi Nő Együtt Budapest 35,5 33,5 34,4 Pest megye 19,1 18,5 18,8 Magyarország más megyéje 32,0 33,7 32,9 Valamely európai állam 13,2 14,1 13,7 Más világrész 0,1 0,1 0,1 Ismeretlen 0,1 0,1 0,1 Népesség összesen 100,0 100,0 100,0