Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

V. Függelék - Zeke Gyula: A Budapest Főváros Levéltára újabb forráskiadványai és segédletei Budapest 1950 utáni történelméről

A BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA UJABB FORRÁSKIADVÁNYAI ÉS SEGÉDLETEI BUDAPEST 1950 UTÁNI TÖRTÉNELMÉRŐL ,,A történelem források nélkül mese" — kezdte számunkra első egyetemi előadását egyik nagytudású ókorprofesszorunk. Mondata mellbevágott. Olyan kificamodott gesztusnak éreztem, mintha Hamlet már előadás előtt elkezdené monológját az előtérben cihelődő publikum közé szökkenve. Nem sok időre volt azonban szükségem, hogy létjogosultsága, de még elhangzása idejének kompozíciós indokoltsága körül is eloszoljanak kétségeim. Az ötvenes évekről — pár kivételtől eltekintve — csak meséink vannak. Prózában, lírában, filmben. (Szabó István tán szereplehetőségeinek határait is mérlegelhette, amikor a maga korértelmezését képbe fogalmazva a „Budapesti mesék" címet választotta.) Nem feladatom itt az általuk közvetített — eltérő tartalmú és értékű — történelemábrázolást elemezni. Sok kritikai elemet lenne kénytelen felvonultatni egy ilyen elemzés, számos alkotás úttörő szerepét mégis elismeréssel említené. Egy azonban bizonyos: az általuk vágott ösvényt a történészeknek kell biztonsággal járható úttá szélesíteni, érdemes művekkel kikövezni. Széles körű és egyre határozottabb ez az igény a magyar társadalom részé•ől, kielégítését okkal és joggal várja a politika és a történettudomány képviselőitől. A kor szereplői és az utánuk felnövő nemzedékek tudni akarják, hogy mi történt mögöttük, hogy megérthessék ami előttük-általuk-velük történt, s hogy értelmezhessék jelenüket. Levéltárunk - szellemi és tudománypolitikai lehetőségeihez mérten — müvekkel kívánja szolgálni ezt az igényt. Köteteink majdani monográfiák, korösszefoglalók előmunkálatainak tekinthetőek. Nem döntenek el vitás kérdéseket, nem követnek prekoncepciókat, azt teszik ami a dolguk: dokumentumok tükrében ábrázolják a kort, segédletekkel ösztönzik mélyebb megismerését. Elsősorban a budapesti várospolitika és közigazgatás folyamataira figyelnek, ami két okból is jelentőségüket növelő választássá rangosodik. Az ötvenes évek történelme drasztikusan és szervezetlenül átpolitizált történelem volt, a közigazgatás pedig mindig — de korszakunkban különösképpen — politikummal mélyen átitatott terület volt. Ha tehát forráskiadványaink a várospolitikára és a közigazgatásra figyelnek, valójában a főváros életének jóval szélesebb, szerteágazóbb képét adják, mint amire a témamegjelölés alapján számíthatnánk. A másik kiemelt fontosságot kölcsönző ok már nem a kor sajátja, hanem egész modernkori történelmünk jellemző fejleménye; ha Budapestet mondunk (különösen ami a nagypolitikát illeti) majdnem azt mondtuk: Magyarország. Megfordítva első mondatunk intelmét a források lehető összességéből (és ne feledjük, köteteink csak értékes részletek a korról) még nem áll elő a történelem. Az ötvenes évek kutatójának pedig sok (és nem csak szakmai jellegű) akadályt kell leküzdenie. Munkája és a források viszonyáról azonban annyit mégis mondhatunk: „vele talán, nélküle nem". S most engedtessék meg a Budapest Főváros Levéltára által az utóbbi években publikált, döntőleg az ötvenes évekről szóló forráskiadványokat, segédleteket részletesebben ismertetnem.