Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
V. Függelék - Recenziók
stein, Luxemburg, Monaco, San Marino s a Vatikán. (Ez utóbbi központja, mint Itália fővárosa természetesen szerepel.) Az egyes fővárosok feldolgozását lényegében egységes elvek szerint sikerült megvalósítani, ami az egyeztető tárgyalásokon túlmenően nem kis feladatot jelentett a nemzetközi szerkesztőbizottságnak, főként és elsősorban magyar tagjainak. A már említett főszerkesztő mellett Felhő Ibolya, a Budapest Főváros Levéltára korábbi osztályvezetője és C. Harrach Erzsébet ugyanez intézmény terv- és térképtára vezetőjének »Vi a szerkesztőbizottság titkára volt, vállalták, eredményesen meg is valósították ezt a feladatot. Aligha véletlen, hogy mindannyian nők, de az sem, hogy amit végeztek, az a költővel szólva „férfimunka volt". Az egyes fővárosok feldolgozása földrajzi adottságainak meghatározásával indul, majd történetével folytatódik, melyben külön hangsúlyt kapnak a városépítésre vonatkozó események. így a rendezési tervek, a települések arculatát meghatározó kiemelkedő jelentőségű épületek, az infrastruktúra, az ipar fejlődésének hatása a városépítésre és az agglomerációra. Részletesen foglalkoznak az építési hatóságok szerepével és szervezetével. Itt kap helyet a műemlékvédelem természetesen hangsúllyal és — ahol ez megoldott — annak legfeljebb városméretű változata. Talán nem elfogultság részemről, ha ez utóbbi témának, a műemlékvédelem ismertetésének különleges fontosságot tulajdonítok. Tehetem ezt — úgy vélem — annál is inkább, mert a kötet tervét és célkitűzését a Műemlékvédelem c. folyóiratunk hasábjain Ságvári Ágnes már 1975-ben (241—2 1.) ismertette. Másodjára azt is megemlíthetjük, hogy a kötet olyan magyar nyelvű kiadvány, mely — rövid összefoglalás formájában — az európai műemlékvédelem megoldásainak sokszínű változatát áttekinti. Bár a fővárosok kulturális örökségeinek védelme általában különleges, vagy az országos szervezettől különálló megoldású, ugyanakkor mindig szerves része az illető ország műemlékvédelmének, így ezek a részletek az európai műemlékvédelem egészének történetét felvázolják, jelen helyzetét ismertetik. A bevezető, nevezhetjük várostörténeti tanulmánynak is, részletes bibliográfiával zárul, mely igen jelentős segítséget ad az egyes kérdésekben alaposabban elmélyedni szándékozók számára. A fővárosokat bemutató tanulmányok Források című második része tulajdonképpen szakleltára azoknak a gyűjteményeknek, ahol a várostörténet írott és ábrázolási forrásai megtalálhatók. A hangsúly természetesen az írott forrásokra esik, de részletesen (rendszerint becsült darabszám szerint is) kitér a rajzolt térképekre, metszetekre, sőt a fényképanyagra is. A léptékekre vonatkozóan csak a budapesti gyűjtemények adatait említem, a főváros 12 intézménye őriz várostörténeti szempontból fontos iratanyagot, térképeket, metszeteket, terveket és fotókat. (Apró elírás, az Országos Műemléki Felügyelőséget és a Budapesti Műemléki Felügyelőséget 1957-ben alapították.) Ezeknek a gyűjteményeknek rövid történetét a kötet témája szempontjából legfontosabb egységeinek részletes bemutatása követi. Kitér az összeállítás ezen egységek keletkezésére, méreteire, hiányaira, illetve meglevő részlegeire is. Közli a leltározás, feldolgozásjelenlegi helyzetét, s ahol van, szakirodalmát is. A kötetnek ezek a részei tartalmazzák a lényeget, megkönnyíthetik a tudományos kutatást, hiszen pontosan eligazítja a tudóst, hogy az őt érdeklő anyagot hol keresheti, találhatja meg. A kötetet 240 fénykép illusztrálja. Annak elismerésével, hogy ezeknek reprodukciója elsőrendű (az egész kötet előállítása a Kner nyomda békéscsabai Dürer üzemének érdeme), mégis az ismertetőnek itt van — talán egyedüli — kritikai észrevétele. A képek száma pl. bizonyos nivellálásra mutat, ami protokolláris szempontból talán helyes, de távolról sem tükrözi a valóságos nagyságrendet. (Pl. London 7, Párizs 10, Róma 7 képpel szerepel, ugyanekkor Nicosia 7, Ankara 9, Dublin és Bonn - a legfiatalabb főváro-