Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Purcsi Barna Gyula: Fővárosi vállalatok és tervszerű levéltári begyűjtés

Az előírt selejtezést (a közigazgatási szervekkel ellentétben) a vállalatok nem hajtották végre következetesen, vagy egyszerűen figyelembe sem vették. Sok esetben ekkor selejteztek fennállásuk óta először, így a darabszintű selejtezés helyett sokszor egész állagokat vontak selejtezés alá. A LOK által kidolgozott selejtezési elvek áthidaló megoldása — amely lehetővé tette bizonyos állagok egészének kiselejtezését — nem oldotta meg a problémát, mert a LOK vállalati csoportja,majd a KGLsem tudott megfelelő felügyeletet biztosítani. A 14.527/1947. M. E. sz. határozatot illegális selejtezések és gyakori iratpusztulások követték. A következő 45/1958. (VII. 30.) Korm. sz. rendelet is csak a selejtezés 1951-ben kialakított módszerének legkirívóbb hiányosságait szüntette meg. A rendelet végrehajtása tárgyában kiadott tárcaszintű utasítások ügykörjegyzékei az irattári őrzési időt már 10 évben állapították meg és előírták, hogy a selejtezést az őrzési idő letelte után legalább 3 éven belül le kell folytatni. A korábbi szabályozáshoz képest részletesebben kitértek a selejtezések megszervezésének, végrehajtásának és levéltári ellenőrzésének fázisaira. A végrehajtási utasításokban 1958—1960 között kibocsátott I.— és II. sz. ügykörjegyzékek ma is érvényben vannak az e korszakban keletkezett iratok selejtezésére. A vállalati iratkezelés szabályozása végeredményben maga is negatív képet mutat — még a tárcánkénti ügykezelés egységesítése sem történt meg — s ennek meg is lett az eredménye. A vállalatok olyan rendszert alakítottak ki amilyet akartak. A történeti értékű iratanyag nyilvántartásba vétele, iktatása bizonytalan, hiszen 1958-ig az iktatás sem kötelező. A szabályozás hiánya, s a gyakori átszervezések miatt az egységes elvek szerinti irattározás gyakran még egy vállalaton belül sem alakult ki, a gyáregységek pedig többnyire önálló irattározást folytattak. A vállalati irattárak igen jelentős részét a teljes rendezetlenség jellemzi az e korszakban keletkezett anyagot tekintve, többségüknél nem alakult ki megfelelő irattári rend, vagy ha ki is alakult, a költözések, fúziók, „selejtezések" később felbomlasztják. A szervezeti egységek irattározásra át nem adott anyagai többnyire elvesztek, vagy rendezetlenül átadva az irattárnak a megfelelő személyi és szakmai feltételek következtében végérvényesen rendezetlenül maradtak. Az ún. vállalati „irattárak" rossz technikai és klimatikus körülményei a tapasztalatok szerint rendszerint részleges vagy teljes iratpusztuláshoz vezettek. Az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelettel a levéltárak szerepe tovább bővül az iratokat létrehozó szerveket illetően: már nemcsak átveszik az. illetékességi körükbe tartozó szervek iratanyagát, hanem a szervek nyilvántartásán túlmenően levéltári anyagukat is fel kell mérniük, nyilván kell tartaniuk; iratkezelési szabályzataik felülvizsgálatában közre kell müködniök; ellenőrizniük kell iratkezelésük rendjét, hatselejtezéseiket, s részt kell venniük iratkezelőik szakmai továbbképzésében is. A 101/1975.(M.K.3.)KM sz. Utasítást követően a BFL-nek 955 tanácsi, 586 szövetkezeti és 809 egyéb olyan szervvel vagy önálló iratkezeléssel rendelkező szervezeti egységgel kell számolnia, amely minisztériumok, illetve országos hatáskörű szervek közvetlen felügyelete alá tartoznak. Ez a tény szükségessé, a gyűjtőterületi munkára szakosodott személyzet képzettsége pedig lehetővé tette a BFL-en belül e munkaág szervezeti önállósulását. 1974-ben Gyűjtőterületi csoport alakult, 1975-ben pedig az iratőrző részlegekkel egyenrangú Gyűjtőterületi osztály. A BFL-t fenntartó Budapest Főváros Tanácsa a 70-es években arra törekedett, hogy a levéltár raktárgondjain segítve az éytized végére új levéltárépületet helyezzen üzembe. Az építkezés megindulásával s egyes raktárak üzembehelyezésével a BFL gyűjtőterületi osztálya felkészül a tervszerű hatbegyűjtésekre. 1980-ban 30 kiemelt nagyvállalat és 5 fővárosi közüzem iratanyagának begyűjtési tervét és módszertani útmutatóját dolgozza ki. A gyűjtőterület vázolt felügyeleti tapasztalatait levonva a tervezéskor nincsenek illúziói. A tanácsi szervek gazdasági felügyeleti vizsgálataihoz kapcsolódva az 1976-tól 1980-