Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Hidvégi Violetta: Kalauz az építészettörténeti kutatásokhoz
Hídvégi Violetta KALAUZ AZ ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÁSOKHOZ A levéltári anyag védelmének alapja a megfelelő őrzési feltételek megteremtése. Ez a szempont és a tervanyag iratokétól eltérő fizikai jellemzői tették szükségessé, hogy az építési hatóságok és más szervek irataiban található nagyobb mennyiségű tervanyagot az iratoktól külön (e célra készített szekrényekben) tároljuk, ami egy ponton túl már csak külön gyűjtemény keretei közt oldható meg. Ezek a körülmények vezettek a BFL tervtára szervezeti különválásához is, azonban ennek a tervtárnak mindenkori mellőzhetetlen törzsanyaga marad a levéltári iratanyag. A külön kezelés lehetővé tette, és az egyre növekvő kutatói keresések igénylik a minél alaposabb, lehetőleg darabszintű segédletek készítését. Ezt intézményünkben különösen erősíti az anyag földrajzi elkülönítettsége, ami a következőket jelenti: 1. Az 1873-ig terjedő időszak építkezéseire vonatkozó iratanyag (segédleteivel együtt) a Feudális Csoport őrizetében van, a Fővárosi Tanács épületében és a Leonardo utcai részleg raktáraiban megosztva, 1873 után az I. osztály őrizetében a Heinrich István utcában. (Az 1873 előtti pesti iratanyag egy töredékéről készült mikrofilm másolatok ugyancsak a Heinrich utcai részlegben találhatók.) 2. A tervanyag a IV. osztályon található, túlnyomó részben a Heinrich utcában, csekély részben a Bazilika pincéjében és a Hess András téren; valamint az intézményünkön kívül a Budapesti Történeti Múzeum tulajdonában és a Fővárosi Ingatlanrendezési Iroda Tervtára archívumában, ez utóbbi szintén a Fővárosi Tanács épületében helyezkedik el. Mindezen források és rendszerük, valamint az ezeket kiegészítő könyvészeti munkák zöme a gyakorlati alkalmazás lehetőségei szempontjából csak a műemlékvédelmi szakemberek és levéltárosok szűk köre előtt ismert. A kutatók többsége a ma álló házak építéstörténetét kutatja, hol felújítás-restaurálás céljából, hol egyéni kedvtelésből, esetleg puszta figyelemfelkeltés céljával. Mint erről az alábbiakban is szó lesz, a levéltári anyag az iratképző szervek eredeti rendjében őrződik, azt megbontani ritka kivételtől eltekintve nem — és akkor is csak nagyon körültekintő előkészítés után — szabad. Ezért az anyag könnyebb visszakereshetősége korszerű, sokszempontú segédletek készítését igényli, amelyek segítségével a kutató bármely alapinformáció (építtető, építész neve, építés ideje; mai cím) birtokában megkeresheti az épületre vonatkozó adatokat. Természetesen ilyen segédlet csak a darabszinten kezelt és ismert tervanyagról (illetve térképekről) készíthető, a sokezer tételre tehető, és csak iratfolyóméterben mérhető iratanyagról (építési engedélyek stb.) ilyen részletes és szisztematikus feltárás szinte lehetetlen. (Terv-és térképtárunkban jelenleg folyik egy ilyen segédletrendszer kialakítása, amely elvi lehetőséget nyújt egy számítógépes rendszerező feldolgozásra is, erről ld. C. Harrach Erzsébet cikkét ugyané kötetben.)