Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - C. Harrach Erzsébet: Kísérletek korszerű segédletek készítésére Budapest Főváros Levéltárában

C. Harrach Erzsébet KÍSÉRLETEK KORSZERŰ SEGÉDLETEK KÉSZÍTÉSÉRE BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRÁBAN A magyarországi levéltárak szinte napjainkig a hagyományosan kialakult segédletek rendszerét készítik, alkalmazzák. A felgyorsuló élet, a megváltozott követelmény-rendszer azonban a különböző tudományos intézetektől, így a levéltáraktól is sürgetően e szokásmód megváltoztatását igényli. A levéltár mai feladata nemcsak a tárolás, hanem az adatszolgáltatás is. Utóbbit a régi kereteken belül aligha végezheti eredményesen. A gondolatsort a gyűjteményekben őrzött terv- és térképanyag sorsa igazolhatja. Ezek az anyagok keletkezésük idején általában bizonyos iratok mellékleteként szerepeltek, ma önállóan külön gyűjteményekben tárolódnak. Bár a szép kiállítású és aprólékos kidolgozású kéziratos térképanyag a féltett kincsek közé tartozott, az intézményekben mégsem alakult ki kezelésére és segédlet készítésére olyan rendszer és hagyomány, mint az iratoknál, könyveknél. A BFL-ben a terv- és térképanyag kezelési módja, segédletei 1976-ig a levéltárainkban szokásos gyakorlatot tükrözte. A nagyszámú rajzos forrás szükségessé tette, hogy e levéltári egységek kezelése önállóan történjék. Ez a tárgyi adottság kényszerítette az intézményt, hogy először terv- és térképtári csoportot, majd önálló osztályt alakítson ki szervezetén belül. Az előzményekhez tartozik, hogy 1976-ig a források egy része a proveniencia elv alapján, más része pedig keletkezési ideje szerint mint gyűjtemény, a XV. főfondcsoporton belül 16 (1686— 1966 évkörben), 17 (1804—1966 évkörben) az I. Feudális és kapitalista kori osztály kezelésében volt. A fondbesorolás mellett nem volt egységes a források helyzete. A tervek egy részét keletkezésük idején is külön kezelték (pl. Baucommission, Szépítő Bizottmány) s így ezekben a levéltári egységekben betartható volt a proveniencia elve. Ugyanazon tervanyagokhoz tartozó iratfondokban is maradtak azonban tervek, s részben még ma is ott húzódnak meg. Tehát már ezek a tervek sem lehettek egyenlő mértékben számon tartva, feldolgozva. A törzsanyag másik részét a tekercsek, a térképek képezték. Ezek rendszere logikátlan volt. Az 1930-as években Horváth Gyula volt az, aki a tervek és térképek külön történő kezelését elkezdte. Elsősorban a kéziratos térképek számbavételét tartotta szükségesnek. Ezzel egybeesik a XIX. század első évtizedeiben történő építkezéseknek számbavétele, s ezzel együtt a korabeli források kutatása. Történelmi értékű lesz a fővárossá válás, a három várost egyesítő várostörténeti fordulópontot megelőző időszak. A második világháború pusztításai után a szükségszerűen megerősödő műemlékvédelem munkásai fordulnak a történeti források feltárásához. A térképeket a múltat kutató, a honismereti munkában résztvevő személyek böngészik. A levéltárak segédletek készítésével megkísérlik enyhíteni a kutatásokkal járó gondokat, helyzeti adottságaik miatt azonban váltakozó eredménnyel. A BFL-ben a terv- és térképtár 1981-ben került jelenlegi telephelyére a IL Heinrich utca 3—5. sz. alatti épületegyüttesbe. Az anyag egy új fondszerkezetnek megfelelően zö-