Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Városi György: Budapest Főváros Levéltárának állományvédelmi helyzete és munkája

retnék gazdasági, vagy gazdaságossági számításokba bonyolódni, mert ez az állományvédelem területén igen vitatott és egyáltalán nem tisztázott kérdésekhez vezetne. Az e témával foglalkozó szakembereknek elsősorban a dokumentumok megóvásának érdekét kell szem előtt tartani, mert minden más tényező középpontba állítása hosszabb távon csak helyrehozhatatlan károkat okozhat. A műhelyek felszerelése és a felszereltségi fok fejlesztése az elmúlt években a rendelkezésre álló lehetőségeknek megfelelő folyamatos tevékenységet mutat. A BFL vezetése mindent megtett az eszköz háttér megteremtésére, hogy biztosítani tudja az állományvédelmi munka feltételeit. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a felettes szervek ehhez igen sok segítséget adtak. A megvalósítás egyáltalán nem volt egyszerű és ma sem az, ugyanis céleszközökről van szó, melyeknek csak egyrészét lehet szocialista relációból megszerezni. Sajnos az utóbbi néhány évben még ezek száma is csökkent. Például az NDK leállt a levéltári célra is alkalmas mikrofilm berendezések gyártásával és 1982 óta az ilyen típusú nyersanyagokat sem tudják ütemszerűen és elegendő mennyiségben biztosítani. A nehézségek ellenére műhelyeink ma már rendelkeznek a munkát segítő alapvető berendezések egységeivel, amelyek lehetővé teszik a feladatok ellátását. Ez ne n jelenti azt, hogy további fejlesztésre nincs szükség, hiszen a gépek egyrésze a természetes kopás miatt cserére szorul az új feladatok ellátásához pedig új beszerzést kell eszközölni. A technikai bázis kialakítására tett törekvések eredményeként levéltárunk komplex iratvédelmi rendszerrel rendelkezik, amelynek a jelenlegi helyzetben mind nagyobb jelentősége van. Iratvédelmi tevékenységünk alapját a nemzetközi és hazai gyakorlatban bevált technológiák képezik. Nem is szükséges eltérnünk ezektől, mert az ilyen irányú problémák lényegileg azonos jellegűek. Ebből adódik, hogy a különböző helyeken kialakított megoldások rendkívül sok azonos vonást mutatnak. Az utóbbi húsz-harminc évben olyan eljárások jöttek létre, amelyek jól hasznosíthatok. Az esetlegesen mutatkozó eltérések elsősorban a helyi adottságokból és a nyersanyagok, illetve berendezések beszerzési lehetőségeiből fakadnak. Sérült dokumentumaink minőségi sokfélesége; pergamen, merített papír, gépi gyártású famentes és fatartalmú papír - mint íráshordozók -, a tus, a különböző tinták, (vasgallusz, színezőfa, ásványi festék, anilin stb.), a kence és a bélyegzőfestékek, a grafit - mint íróanyagok — megköveteli, hogy a restaurálási, konzerválási módszerek közül minél több álljon rendelkezésünkre. Ez irányban történt és kell, hogy folytatódjon levéltárunk restaurátor műhelyének fejlődése. Ezt igazolandó szeretnék röviden vázolni két ilyen technológiát. Természetesen a konkrét munka során lényegesen szélesebb skálán kell mozognunk. A nagymértékű roncsolódást szenvedett papírok konzerválására az amerikai Barrow műanyagbevonó eljárásának Jugoszláviában és Magyarországon az 1960-as években kialakított változata a polietilén alkalmazása. Lényege, hogy az igen vékony polietilén fóliát vizonylag alacsony hőmérsékletre (120—130 °C) felmelegített préslapok között ráolvasztjuk a papírra. Az adott hőmérséklet a rövid (kb. 30—40 sec.) kezelési idő nem okoz további károsodást. A megoldvadt polietilén jól követi a papír felületét és annak porozitásától függően behatol felső rétegeibe, illetve rögzíti a szétesőfélben levő rostszerkezetet. Ezenkívül védőbevonatot képez a dokumentumon. A kémiai stabilitást mutató polietilént ötvözve egy nagyon vékony és átlátszó 10 — 11 gs-os úgynevezett japán selyempapírral, amely szerkezeti felépítésénél fogva igen időtálló, úgy a leromlott állapotú dokumentumhoz viszonyítva, fizikailag és kémiailag sokszorosan megerősödött terméket kapunk. Előnye még, hogy a szöveg jól olvasható és fényképezhető marad. Különösen jól alkal.mázható fatartalmú, illetve faköszörületből, vagy egyéb gyenge minőségű cellulózból készült papírok esetében, valamint a tervrajzok és térképek restaurálásánál, konzerválásánál is. Ez a laminálásnak nevezett eljárás egy jugoszláv gyártmányú „Laminátor" gép 1979-ben történt beszerzése után restaurátor műhelyükben is alkalmazásra került.