Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Városi György: Budapest Főváros Levéltárának állományvédelmi helyzete és munkája

A BFL vezetése az elmúlt másfél évtized alatt, az adott lehetőségeket kihasználva, mindent megtett, hogy kedvezőtlen raktározási körülményeit felszámolja. Az egyre nehezebbé váló gazdasági helyzet ellenére sok minden történt e területen. A II. Heinrich István utcában ugyan leállt az építkezés, de 3000 fm dokumentumanyag - fertőtlenítve és jó körülmények közé — került át ide a Bazilikából. Sikerült a terv- és térképtár anyagát döntő többségben, fémből készült tárolószekrényekben, ugyanitt elhelyezni. A régi raktárakban ahol mód és pénzügyi fedezet volt rá, a faállványzatot fém szerkezetűre cserélték ki. A BFL és a KÖJÁL közösen megvalósította az iratfertőtlenítés lebonyolítását. Mikor a Bazilikában könnyező gombák lepték el az egyik raktár állványzatát és falát, azonnali intézkedés történt az iratmentésre. A vakolatot leverték, az állványokat eltávolították, az iratokat és a helyiséget pedig fertőtlenítették. Jelentős anyagiakat fordított a vezetés arra is, hogy a dokumentumok nagy része védődobozokba kerüljön. További előrelépést a Leonardo da Vinci utcai építkezés befejezése jelent. A néhány éven belül megkezdődő költözködés komoly gondot jelent a levéltár munkatársainak. Alaposan és részletesen meg kell szervezni a dokumentumok szállításának és fertőtlenítésének folyamatát. Ebben nagy segítséget adhat a Heinrich István utca betelepítése kapcsán felhalmozódott tapasztalat. A BFL raktáraiban őrzött dokumentumok több évszázadot ölelnek át. Ebből következik, hogy mind az íróanyagok, mind az íráshordozók korszakonként változnak és igen széles skálán mozognak. Megtalálhatók közöttük a legjobbtól a legrosszabb minőségig mindazon alkotó elemek, amelyek felhasználásával kézírásos, nyomtatott, gépelt vagy egyéb sokszorosítási módszerrel iratokat hoztak létre. Előéletük során pedig a legkülönbözőbb fajtájú és mértékű károsodás érte ezeket. Gondolok itt a kedvezőtlen körülmények közt való tárolásra, az elhasználódásra vagy az anyag természetes öregedése során keletkezett sérülésekre és a tűz, víz, katasztrófa okozta roncsolódásokra. Az utolsó tömeges iratpusztulás a II. világháború idején érte levéltárunkat. Az a sajnálatos tény, hogy nagy mennyiségű dokumentumunk van sérült állapotban arra késztette a BFL vezetését, hogy valamilyen módon megoldást keressen az iratvédelem megvalósítására. Ez először olyan külső intézmények igénybevételével történt ahol már működtek megfelelő tapasztalattal és felszereléssel rendelkező műhelyek. A szükségszerűség azonban azt követelte meg, hogy a majd 17 000 fm-nyi állománnyal rendelkező levéltár törekedjen a saját iratvédelmi bázisának megteremtésére. Ezt a lehetőséget az 1970-es évek hozták meg. Tulajdonképpen az évtized végére kialakultak az alapok és a pénzügyi fedezet biztosította számos gép és berendezési tárgy beszerzését. Az intézmény keretein belül megszerveződött az iratvédelmi, vagy másnéven az állományvédelmi osztály. Az osztály szervezetileg a megalakulás sorrendjében: reprográfiai, könyvkötészeti, fotográfiai és restaurátor műhelyekből épül fel. Tevékenysége átfogja a levéltár szinte valamennyi munkaterületét. Központi feladata az állományvédelmi munkák ellátása és a kutatói másolatkészítési szolgáltatás, de ezenkívül a lehetőségekhez képest részt vesz a kiadványok elkészítésében és az operatív munkák segítésében. Az osztály létszáma tíz állandó és egy részfoglalkoztatású munkatársból áll. A szakmai képzettséget tekintve az összetétel jó, mert négy munkatárs mesterfokú szakképesítéssel rendelkezik, egy munkatárs pedig a Képzőművészeti Főiskola restaurátor szakának harmadik évfolyamán végzi tanulmányait. Az előttük álló feladatok nagyságával azonban a létszám még mindig nincs arányban. A legfontosabbnak nyilvánított értékes sérült dokumentumok rendbehozatala, mikrofilmezése a jelenlegi kapacitás mellett legalább fél évszázadot vesz igénybe. A munkálatok felgyorsításának a rendelkezésre álló berendezések jobb kihasználásának a személyi feltételeken kívül egyéb anyagi vonzata is van. Feltételezve, hogy személyi bővítést hajthatnánk végre, a tevékenység növelését eleve akadályozná a bázis szemléleten alapuló költségvetés, amely a nagyobb mennyiségű nyersanyag beszerzését nem tenné lehetővé. Nem is szólva a jelenlegi szűkös munkaterület megnagyobbításának költségeiről. Nem sze-