Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Városi György: Budapest Főváros Levéltárának állományvédelmi helyzete és munkája

nagyjából 10 óránként cserélődik ki és ennek folytán a relatív páratartalom változása szorosan összefügg a külső levegő változásával, amelyet néhány óra késéssel követ. Evvel kapcsolatban azonban még egy tényezőt figyelembe kell vennünk. A szigetelés hiánya, vagy annak elöregedése miatt a talajjal érintkező falak nedvesek és így a páratartalom folyamatos utánpótlása akadálytalan. Az altemplom levegőjének magas páratartalmát tehát nemcsak a külső levegő változása, hanem a falakon keresztül bejutó talajnedvesség is okozza. Az átlagos relatív páratartalom 80% körül van, de időnként magasabb érték, pl. 87 909? is mérhető. Ez a helyzet olyan viszonyokat teremt, amely a papír alapú dokumentumok megőrzését (fizikai, kémiai, biológiai), minden szempontból hátrányosan befolyásolja. 1983-ban az I. és II. osztály jelezte, hogy két helyiségben lokális penészesedést észleltek. A bejelentést követően a FIMUV és a KÖJÁL közreműködésével mykológiai szakértői vizsgálat történt. A vizsgálatok eredményei az 1976-ban végzett és valószínűleg az első ilyen irányú tevékenység negatív adataitól alig tértek el. Megállapítást nyert, hogy a raktárak légterében és az iratokon számos gombaspóra található. Döntő többségük az Ascomycetes törzshöz tartozó Pénicillium és Aspergillus fajokat képviseli, amelyek levéltári és könyvtári szempontból károsító hatásokat fejtenek ki, de a többi izolált fajta is cellulóz, illetve papírbontónak nyilvánított. Ebből arra a következetetésre juthatunk, hogy az elmúlt évtizedek során az adott körülmények miatt, főként az ilyen típusú gombák telepedtek meg a raktárterekben. A mykológus szakemberek véleménye szerint ilyen körülmények között helyi védelemre alig van lehetőség, és a helyben végzett fertőtlenítésnek sincs túl sok értelme, mivel a fennálló raktározási állapotokat megszüntetni nem tudjuk és a fertőzési utánpótlás folyamatos. Az adott helyeken, mint azt már több szakvélemény kihangsúlyozta, csak a raktárterek klimatikus és egyéb kedvezőtlen viszonyainak megváltoztatásával lehetne javítani. Ennek megvalósítására már tanulmányterv is készült. A gondokat növeli, hogy nemcsak a gombásodás veszélyével, hanem a magas nedvességtartalom és a környezet légszennyező hatásával is számolni kell. A papírokban lezajló kémiai folyamatokat a kapillárisokban felhalmozódó víz erőteljesen felgyorsítja és ha ez a levegőben megfelelő koncentrációban levő kén-dioxiddal, szén-dioxiddal, ózonnal, illetve egyéb kémiai affinitást mutató gázokkal is kapcsolatba lép, komoly roncsoló hatást fejt ki. Például igen egyszerűen kimutatható, hogy a kén-dioxid és a víz a papírban vagy az íróanyagban levő fémionokkal kapcsolatba lépve hogyan alakul át kénsavvá. A hatást különösképpen nem szükséges magyarázni. A különböző oxidációs folyamatok, amelyek a cellulózrostokat degradálják ugyancsak pusztító hatást fejtenek ki. Különösen látványosan jelentkeznek ezek a jelenségek korunk rosszminőségű alapanyagok felhasználásával készült iratain. A Bazilikában őrzött dokumentumok döntő többsége a XIX.-XX. sz. anyagaiból tevődik ki, s az a véleményem, hogy az itt történt károsodások mértékét jelenleg még nem is tudjuk igazán felmérni, mivel azok nagy része vizuálisan nem értékelhető. A lejátszódó folyamatok igen bonyolult kémiai, biológiai reakciók eredményeként jönnek létre, amelyek sokáig latens állapotban vannak. A felsorolt tények azt mutatják, hogy a levéltár iratanyagának majd 10 000 fm-nyi mennyiségét kénytelen az állandó veszélyeztetettség' küszöb határán tárolni. Bizonyos mértékig azonban szerencsés tényező, hogy a raktárterek éves átlaghőmérséklete +11 +14 °C között mozog és ez még éppen az a szint, amely a felsorolt penészgombák életkörülményeinek nem kedvező. Ezenkívül a viszonylag alacsony hőmérséklet a vizes kémiai reakciókat is lassítja. Ezért hangsúlyozom még egyszer a veszélyeztettségi küszöböt, ugyanis ha a jelelegi belső klimatikus viszonyok a magasabb hőmérséklet irányában tolódnának el, akkor rövid időn belül, szinte robbanásszerűen virágoznának ki a penésztelepek. A már több évtizede ideiglenesnek nyilvánított raktárakat még hosszú évekig nem tudjuk felszámolni. Ez arra kényszerít bennünket, hogy az adott körülményekhez igyekszünk igazodni és a lehetőséghez képest biztosítsuk az itt tárolt dokumentumok őrzését addig, amíg megfelelő helyre nem kerülnek. Az új raktárba kerülés előtt feltétlenül alapos fertőtlenítésre van szükség, ez pedig tetemes pénzbe fog kerülni.