Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Nezvál Ferenc visszaemlékezéséből

RÉSZLETEK NEZVÁL FERENC VISSZAEMLÉKEZÉSÉBŐL (...) 1951-ben adtak nekünk egy olyan feladatot, hogy fél év alatt készítsük el a főváros 10 éves fejlesztési tervét. Tulajdonképpen ez idő alatt készítettük el a főváros és a minisztériumok szakembereivel a 10 éves városfejlesztési tervet, amelyben a földalatti szerepelt, a Baross téri felüljáró, a Nyugati pályaudvar rendezése is. Azután a városfejlesztés, lakásépítések, autóbusz, trolibusz járatok fejlesztése és így tovább. Es akkor a Politikai Bizottság előtti referátumom alapján ebbe buktunk bele. 1952-ben a PB elé kerültünk,

1 és bár Pongrácz Kálmán volt a Fővárosi Tanácsnak a vezetője, engem vettek elő, mint ennek a tervnek elkészítőjét. En nem tagadom, a tervezetért most is felelősnek érzem magamat, mivel megvalósítjuk most a gyakorlatban majdnem mindazt ugyanúgy, mint ahogyan annak idején elkészítettük. Az akkori Politikai Bizottság nem fogadta egyetértőleg a budapesti távlati városfejlesztési terv koncepcióit, és elítélte a tervezet készítőit. A következőkben állapították meg a „bűnösségünket '. Rákosi így aposztrofált engem: „Nezvál a mi nevelésünk és azt hittük, hogy a mi pártunk politikájának a végrehajtója. Most látjuk, hogy azok közé tartozik, akik ellenségei a pártnak. Beleesett a tömegek uszályába". — és mondta így tovább mindazt a rosszat, amit csak el lehet képzelni. Akkor szót kértem és mondtam, hogy ez egy nagy tévedés. En nem estem senkinek az uszályába, én a pártnak ellensége nem vagyok. Énnekem adtak egy programtervet, csináljam meg, én ezt elkészítettem. Az, hogy ez 20 milliárd Ft-ot irányoz elő a fejlesztésre - mert ez rettenetes pénz volt, a 3 éves terv valami 1 2 és fél milliárd lett volna — az nem jelenti azt, hogy én annyit akarok elvenni Budapest részére. Annyiba kerül, ha mindent megvalósítunk. És én kívánom, hogy valósítsuk meg. Az országnak, a lakosságnak nem elég, ha azt mondom, hogy majd lesz, hanem lenni kell valaminek, tenni kell valamit és én amellett vagyok, hogy építsünk lakásokat, fejlesszük a közlekedést, adjunk több élelmiszert, stb... Erre fel Rákosi közbeszólt és azt mondta, hogy én olyan túlzásokba mentem bele, ami tönkretette volna a párt politikáját, ha ők időben nem veszik észre. Mondtam, hogy ezt kikérem magamnak! Erre azt mondta Rákosi, hogy ki van kérve, üljön le! Mondtam neki, nem ülök le, mert én most szónál vagyok. Erre azt mondja, hát ha szónál van, a főtitkár elveszi a szót, akkor mit akar még mondani? Beszélni akarok — válaszoltam. Nem hagytam magam. Beszéltem tovább. Mondtam nekik, hogy halvány fogalmuk sincs, hogy a városnál, amikor én fogadónapot tartok, akkor százával jönnek az emberek, lakást akarnak. Elmondtam, hogy élnek itt emberek úgy, hogy a férj az Kecskeméten van, az asszony meg Pesten, és a gyerekek a szülőknél egy harmadik helyen. Mondom, milyen család ez? Hogy ezt maga nem érti — belekiabáltak... Mondom, kérem szépen... így hát nem tudtam befejezni, vitatkoztam, hogy lakás kell, közlekedés kell, élelmiszer kell. Kultúra kell. Mert jelen állapotában Budapest nem főváros, különö sen, hogy a külterületeket is ide csatolták és ez megnövelte a város területét. Úgyhogy nem lehet csak a fővárost fejleszteni, hanem most már a peremvárosok is ide tartoznak. Azokat is fejleszteni kell. Őrült pénz kell ennek a területnek a további fejlesztésére. Ez a PB ülés négy óra hosszat tartott. Többször megvonták tőlem a szót, én mindig mondtam, kérem szépen, itt van a kezemben a PB határozata, amit maguk nekem utasításként adtak. Senki nem merte rajtam kívül megmondani a Politikai Bizottságban, hogy se káderpolitikát, se pártpolitikát, se kormánypolitikát a gyakorlatban hasznosan érvényesíteni nem lehet úgy, hogy csak az elméletekről, csak az ideológiáról, csak a marxizmus-leninizmusról beszélünk és nincs lakás, nincs közlekedés, nincs közélelmezés, nincs lakásépítés, nincs víz, nincs egyéb. Én ezt abban a jelentésben őszintén föltártam. Azért nem fogadták el a jelentésünket, mert az a 3 éves népgazdasági tervnek kétszeres beruházási összegébe került volna. De hát 10 éves városfejlesztési tervet kértek tőlem, és mi azt készítettük el. Nem mondták, hogy mennyi lehet! Azt mondták, ezt nem lehet elfogadni, mit