Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Nezvál Ferenc visszaemlékezéséből

gondol? Hát ez több mint a népgazdaság összes beruházása! Mondtam, hogy én nekem nem adtak összeget, hogy meddig mehetünk el. Tőlem egy tervet kértek. Ez a munkaterv jelenti azt, hogy lakást fogunk építeni, földalattit fogunk építeni. Ebben már benne volt az, hogy Nagy-Budapestet létrehozták, tehát a Nagy-Budapesthez tartozó kis kerületeknek a javítását is bele akartuk kapcsolni. Rákosi többször is közbeszólt, megvonta tőlem a szót s végül így összegezte a vitát: ,,Magát találtuk a legalkalmasabbnak arra, hogy a főváros gazdasági-politikai életét irányítsa. Maga a mi emberünk. Hogy lehet az, hogy ilyen tervet készített? Ebbe belebukunk!" Mondtam neki, én nem tehetek róla, nekem nem azt mondták, hogy olyan tervet készítsünk, aminek nincs fedezete, vagy van. Engem erre felkértek és Nagy Imre elvtárs levele alapján elkészítettük a főváros 10 évre szóló perspektivikus fejlesztési tervét, amiben semmiféle dátum nem volt, hogy mikor kell azt építeni. Hát összegszerűen ennyi az eredmény. Amikor engem szorongatott a PB a vitában, és nekem azt mondták, hogy maga elszakadt a párttól és beleesett a tömegek uszályába, én azt válaszoltam, hogy maguk meg elmaradtak a tömegektől, mert itt ülnek, és azt se tudják, hogy az életben mi van! Nem én szakadtam el, hanem én mertem megmondani, hogy mi kell a tömegnek ahhoz, hogy a pártot és a kormányt támogassa. Ha nincs lakásépítés, nincs közlekedés, nincs víz, akkor a tömeghangulat is annak megfelelő. Akkor nagyon nehéz állapotok voltak, pl. nyáron sem kaptunk vizet annyit, amennyire a fővárosban szükség lett volna. Pedig fejlesztettük. Ez okozta, hogy elterjesztették azután azt a híresztelést, hogy a fővárosban a vezetés nincs jó kézben. Rákosiék elég okosak voltak ahhoz, hogy ha ki akartak valakit csinálni, akkor azt nem úgy csinálták ki, hogy egyszerűen csak behívták és aztán elintézték. Hanem megfelelő propagandát építettek ki ahhoz, hogy a háta mögött legyen valami, aminek az alapján velük szemben eljárnak. Akkor a vita folyamán azt hittem, hogy engem is visznek a Rajkék, meg a többiek után, de akkor már olyan állapot volt az országban, hogy ezt már nem merték megcsinálni. Mondta is a szünetben Péter Gábor felesége, mert akkor ő volt Rákosi titkára, hogy te se mész innét el... Mondom neki, elmegyek. Azt mondja, hát letartóztatnak. Letartóztatnak vagy nem tartóztatnak le - válaszoltam - én elmondtam a véleményemet, én megmondtam, hogy nem én szakadtam el a párttól. Sőt még azt is megmondtam nekik, hogy maguknak halvány fogalmuk sincs, hogy pl. egy bevásárlás hogyan történik. Mert rájöttem arra, hogy három esztendő alatt egy se volt üzletben. Szünet után fölállt Rákosi, és azt mondta: ,,Nezvált mi neveltük, Nezvál büntetve is volt. Harcolt, szenvedett a pártért, és most beleszaladt a tömegeknek az igényeibe stb." Én vártam, hogy mikor lesz ebből valami konkrétum. Végül nem kaptam büntetést. Azt mondták, hogy a jelentést, amit most megkaptak és felolvastak, visszaadják átdolgozásra, azzal, hogy úgy tekintik, mint semmi sem történt volna. A főváros fejlesztésére vonatkozó módosított javaslat azután 1953-ban került ismét a PB plenáris ülése elé. Én boldogan emlékszem vissza, hogy akkor ugyan elutasítottak, de azóta már van földalattink, van már Baross téri átjárónk, meg ezek a budapesti fővonalakat bekötő átjárók, felüljárók, amelyek megjavították a közlekedést. A közlekedés nagyon nagyot fejlődött. A vízellátás is fejlődött, az utak fejlődtek és a lakásépítkezés is nagy mértékben nőtt, új iskolák és óvodák épültek. Szóval mindaz, ami akkor benne volt a fejlesztési tervünkben, realizálódott, csak most már nem említik meg, hogy ezt már mi akkor elkészítettük. Én viszont azt mondom, az a fontos, hogy megvan, megvalósult és nem az, hogy ki kezdte el... (...) Azokban az időkben Rákosival több politikai kérdésben is vitatkoztam. Tudniillik velem akarták megcsináltatni Kádár elvtárs politikai állásfoglalásának kimunkálását, ami valójában a pártból való kizárásának alátámasztását szolgálta volna. Mondtam neki, hogy én ezt csak akkor vállalom el, ha bemehetek és beszélhetek Kádár elvtárssal. Azt válaszolta