Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből

ső elképzelésünk csak Miskolcnál találkozott, mert azt akarták fejleszteni, mint nehézipari várost, a többi régi várost azonban kevésbé, csak Budapestet, Miskolcot és Mohácsot. Ezekre a régi városokra koncentrálódott az - akkor még nagyon kevés - anyagi eszköz, azonkívül az új városokra, melyek telepítési helyeivel már akkor foglalkoztunk. Ami az ipar Budapestről való kitelepítésének gondolatát illeti, az első időben még csak a meglevő ipar helyreállításáról volt szó, aztán később az államosított ipar továbbfejlesztéséről is. Akkor azzal foglalkoztunk, hogy vidéken is legyenek ipari centrumok, de egy összefüggő elképzelés először 1949-ben kezdett összeállni, amikor az első országos regionális vizsgálat is elkészült a Területrendezési Intézetben. (...) Az Építésügyi Minisztériumban dolgoztam, amikor a Rajk-per kezdődött. Engem, mindjárt Rajk letartóztatása után egy hónappal, ugyancsak letartóztattak, úgyhogy erősen érintett a dolog, fogalmam sem volt róla, hogy ilyesmi fog történni, még akkor sem, amikor Rajk letartóztatását megírták az újságok. Ez nálam öt évig tartott, engem először 15 évre, aztán távollétemben életfogytiglanra ítéltek, nem voltam jelen a tárgyalásomon, az ítéletről egy évvel később a fegyházban értesültem. De öt év múlva, pontosabban 5 év és 3 hónap múlva rehabilitáltak. A fegyházból a rehabilitációs újratárgyalás után kerültem ki. Nem amnesztia volt, hanem egy újabb tárgyalás, amelyen kiderítették, hogy mindaz a vád, amit az első tárgyaláson ellenem meg a többiek ellen felhoztak, mind hamis volt. Molnár Erik

9 volt a bíró a rehabilitációs tárgyaláson. A perben építészi és kommunista mivoltom összefonódott, engem kémkedéssel vádoltak, és a kémkedés minden vádpontja valahogy az építészettel fonódott össze. Elég furcsa módon egy francia kommunista építésznek, aki egyébként a Francia Kommunista Párt központi vezetőségének a tagja volt, annak kémkedtem én, amennyiben megmutattam neki az almásfüzitői timföldgyár építkezését. Ez volt az egyik vádpont. Egy másik vádpont volt, hogy a francia követségnél jelenlegi feleségemmel együtt eljártam azért, hogy egy francia építészeti kiállítást a Nemzeti Szalonban rendezzenek. Ezt kémkedési kapcsolatnak minősítették, az összes többi vádpont is az építészettel kapcsolatos volt. A kiállításokhoz szükséges papírokat Francois Gachot kulturális attasé adta át nekem, és ezért a vád úgy szólt, hogy én kémjelentést adtam át Gachotnak, aki szintén kommunista szimpatizáns volt mellékesen. Még butább volt az a politikai vádpont, amely szerint az illegális idők alatt Párizsban 500 frankot vettem fel az unitárius segélyező egyesülettől •- a párt megbízásából, mert akkor más formában nem lehetett a pártot finanszírozni, hát természetes — amit a pártösszekötőmnek adtam át. Ennek az unitárius egyesületnek a főnöke Noel Field volt, akit én soha nem ismertem, de akit szintén letartóztattak. További vádpont volt, hogy cikket írtam egy francia építészeti lapban a magyar újjáépítés sikereiről. Mindenesetre ezek a dolgok mind egyrészt rámutatnak arra, hogy milyen alacsony szellemi színvonalon állt az Államvédelmi Hatóság, másrészt pedig minderről kiderült a rehabilitációs tárgyaláson, hogy tulajdonképpen milyen ostobaságok miatt hoztak életfogytiglani ítéleteket. 1954-ben a belpolitikai helyzet változása tette lehetővé az új tárgyalást, akkor volt az első Nagy Imre-kormány, és már Nagy Imre alatt engedték meg először, hogy látogassanak. Az első látogatásnál persze mindjárt elmondtam a volt feleségemnek, hogy milyen vádpontok vannak és hogy semmi sem igaz az egészből. Ö megpróbálta elmagyarázni a pártközpontban mindezt, de először nem hitték neki. Azt hiszem ettől függetlenül is lett volna rehabilitáció. A rehabilitációs tárgyalást Molnár Erik vezette, aki rendkívül jó bíró volt, meg kell mondanom, hogy mindent nagyon alaposan kiderített. Ebben segített az is, hogy későbbi feleségem Gachotnál velem volt és így tanúskodott. Amikor kijöttem, egy erősen megváltozott világgal találkoztam. Első feleségem letartóztatásom miatt elvált, ezt most tudtam meg. Amikor bementem, akkor egy remények-