Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből

Mi kommunista építészek létrehoztunk egy Közmunka Tanácson kívüli társadalmi szervet „Uj Építészek Köre" néven, itt ismerkedtem meg mostani feleségemmel. Ebben már elvi építészettudományi gondolatokat próbáltunk kidolgozni. Ennek főleg Major Máté volt az ideológusa. Például társadalmi munkában megterveztük Csepel újjáépítését, részleteiben is városrendezési és épülettervezési szempontból is. Ezt kiállítottuk Csepelen, és az akkori köztársasági elnöktől dicsérő oklevelet kaptunk ezért. Én a városrendezésen kívül a posta épületét terveztem. Ez, hajói emlékszem, 1947-ben volt. A budapestihez hasonló országos elképzelések akkor tulajdonképpen nem voltak, csak az országos romhelyzet felmérésével és helyreállításával foglalkozott a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Az első országos elképzelések az Építésügyi Minisztériumban kezdődtek el, de ott érdekes módon teljesen ellentétes témával kellett foglalkoznom. A falurendezési osztály egyik előadója lettem és miután meghalt az osztályvezető, akkor a falurendezési osztályvezető én lettem, Veres Péter

8 volt a miniszter, az én osztályomat rendkívül fontosnak tartotta, sőt a legfontosabbnak, mert ő csak a faluval foglalkozott, a falu érdekelte őt. így aztán ő falurendezési osztályvezetőből város- és községrendezési főosztályvezetővé nevezett ki. Ekkori munkámnak a Fővárosi Közmunkák Tanácsában kialakult elképzelésekkel kevésbé volt kapcsolata. Azalatt, amíg a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál dolgoztam, nekem már országos egyéni elképzeléseim voltak, amelyek akkor a legkevésbé sem voltak hivatalosak, én magánúton gondolkodtam ezen. Ennek a leglényegesebb mozzanata az volt, hogy országosan megpróbáltam kikeresni azokat az erővonalakat, vagy tengelyeket, amelyek mentén egy jövőbeni nagyobb arányú urbanizáció és iparfejlődés elképzelhető. Lényegében akkor úgy találtam, hogy három ilyen nagy vonal, tengely, körül kristályosodhat ki az ország fejlesztése, Budapest központtal persze. Mégpedig az ipari tengely, amely északkeletről, Miskolc felől nyúlt le egészen a veszprémi ipari körzetig; aztán a Duna vonala, amely ugyancsak Budapesten keresztül ment, és a Tisza még nagyon fejletlen vonala, amelyet szintén a folyó miatt alkalmasnak találtam arra, hogy annak mentén egy magasabb szintű alföldi urbanizáció létrejöjjön. Ezt a három tengelyt próbáltam valahogyan kifejteni, mint országos koncepciót. A minisztériumban én szerveztem meg az ún. , rajztermet", amely aztán később különvált, és egy tervező intézetnek a csírája lett, amelyből később a „Területrendezési Intézet" jött létre. Már 1948 végén működött és három részlege volt. Ennek megbízott igazgatója lettem. Volt egy országos regionális részlege, volt egy városrendezési részlege és egy falurendezési részlege. Ez utóbbi akkor a legaktívabb volt, mert a földosztással együtt házhelyosztás is történt. Négyszázezer házhely kiosztása az országban politikailag szervezett, de szakmailag szervezetlen módon történt, mi az utóbbit megpróbáltuk „megfogni". Ott az Építésügyi Minisztériumban Erdei Ferenccel mint belügyminiszterrel, aztán földművelésügyi miniszterrel közösen kétezer falu házhely osztását megterveztük. Ez óriási munka volt. Azonkívül a tanyarendszerrel foglalkoztunk, tanyaközpontok telepítésével és a városok közül azokkal, amelyeket a Tervhivatal tartott fontosnak. Akkor meglehetősen koncentráltan Budapestre, Miskolcra és az új városok helyének a kiválasztására korlátozódott a Tervhivatal figyelme, ezekhez mi terveket, főleg regionális és városrendezési koncepciókat csináltunk. Tulajdonképpen Kazincbarcika és Komló kiválasztása ebben a periódusban történt, ott a Területrendezési Intézetben, Mohácsé is, amely nem valósult meg, mert abból, illetve ahelyett lett Dunaújváros. Ebben az urbanizációs tervben Budapest szerepe annyiból nem változott, hogy országos központ lévén fejlesztése mint elsőrendű szempont szerepelt. Mi viszont már akkor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy Budapesten kívül más központok is kellenének. De ebben minket akadályozott az akkori Tervhivatalnak, Vas Zoltánnak és Béreinek is az az álláspontja, hogy a Szovjetunió mintájára új szocialista városokat kell új nehézipari üzemek és bányák mellé telepíteni. Ezek persze nem a régi városok fejlesztését segítették elő, sőt onnan vonták el az anyagi eszközöket. Az el-