Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Goda Gábor visszaemlékezéseiből

egyetemre jártak. Valóban ez egy hallatlan képzett, művelt társaság volt, hiszen pl. a Sándor Kálmán

10 fejből írta meg az idegen szavak szótárát. Vas megkérdezte: milyen feltételeid vannak? Mondom, nekem nincsenek feltételeim. Nagyon örülök, hogy élve maradtam, és nagyon el vagyok keseredve, mert elvesztettem a családom nagy részét, vagy negyven rokont és minden mást. És akkor azt mondja Vas, hogy gyere és próbáld meg. És erre én azt mondtam, hogy nézd, szívesen itt maradok, de egy kérésem van. Én elsősorban író vagyok. Másodsorban akkor jövök, és akkor megyek, amikorakarok. Énrám a hivatali idő nem vonatkozik, erről adjál nekem egy írást. A harmadik az, hogy addig csinálom, amíg akarom. Nincs felmondási idő, szabad távozást biztosítasz nekem, mert nem tudom, hogy tudok-e tisztviselő lenni. Egyről biztosíts engem, de írásban: teljesen szabad ember vagyok és te nekem ezt garantálod. Vas elég eszes ember volt, megértette, hogy ez egy írónak természetes kérése. Azt mondta: én adok neked egy ilyen írást. A többit meglátod, hogy érzed itt magad. Látod, hogy van dolog, hát nézz ki az ablakon, minden rom. Nem akarom hosszú 1ère ereszteni, de azért 4—5 nap múlva én már reggel 6 órakor ott voltam, és este 10-ig maradtam. Elkezdett érdekelni, elkezdett vonzani ez a feladat. Azon a Budapesten, ahol senki és semmi nem voltam, csak egy fitalember, aki megúszta ezt az egész szörnyűséget. Azelőtt a kávéházakban ültem és művelt, teheséges, sőt zseniális emberekkel nőttem fel, és ezt nagy büszkeséggel mondom ma is, én egy más világot szoktam meg, de szerelmese voltam ennek a városnak. Avval együtt, hogy mindazt tudtam, átéltem, ami történt, hogy láttam ezt a várost olyannak, amilyen akkor volt: a halott emberek karja és lába kimeredt a hóból. Akkor még nem voltak a holttestek összeszedve. Később a Corvin áruház kirakatában slichtolva, aztán a mai Osvát Ernő utcában, a Falk Miksa utcában stb. Ott feküdtek a fal mellett tömegével a halottak, a katonák, asszonyok, rettenetes volt az egész kép. És azt mondtam, én ebből az országból soha nem akarok elmenni, én nem tudok elmenni innen, én itt vagyok otthon. Nekem itt csak egyetlen dolgom lehet, minden erőmmel azon lenni, hogy ebből a városból megint szép város legyen, a maradványokból felépíteni az új Budapestet. Én úgy érzem, hogy amikor ma annyi szó esik arról, hogy mi az, hogy hazafiság, és nagyon sokan nacionalista frázisokkal állnak elő, mindig arra gondolok, hogy az igazi hazafiság az, hogy az ember akkor nem ment el. Pedig nagyon sok ismerősöm, barátom, tisztességes emberek, azt mondták, hogy mért maradok ilyen romhalmazban, ilyen emléktengerben, mért nem jövök ki valahová, ahol egy más, új világ van. Miért maradsz itt, majd meg fogsz te is halni. Mit akarsz? Hát te akarod felépíteni? Igen, igen. Én tudom, hogy téglát fogok rakni, én téglát fogok rakni! Vas Zoltán egy tréfás ember is volt. Azt mondja: tudod, ha bejössz ide a hivatalba, akkor azért valami cím is kell. Engem is úgy hívnak: Vas elvtárs, de azért polgármester vagyok, és odaírom, hogy polgármester. Megkérdeztem, hogy nekem milyen címet adna. Arany János Szalontán volt jegyző, mi lehetek én akkor? Azt mondja, te Budapesten főjegyző leszel. Na, mondom, hát Arany alighanem megróna, ha tudná ezt egy magyar íróról, hogy nagyobb címe van, mint neki volt, szóval énnekem is elég volna a jegyző. Vas nevetett, és azt mondta, a munkáddal hozzál mindent rendbe. Sok olyan városházi alak van, akik mindenre azt mondják: nem lehet, meg ennyi, meg annyi ideig tart. Ezekre mind mondd azt, hogy úgy van, és te mondj egy napot, az legyen a határidő. Ezt én be is tartottam. Egyszer behívott, s megkérdezte, mikor lehet a Fővárosi Könyvtárat megnyitni? Mondom neki, hogy én nem tudom, de majd behivatom Hajdú Henriket, és néhány munkatársát, nagyon kitűnő emberek voltak. Ök azt mondták, hogy ez kb. 2 éves munka, mert minden könyv kint van a téren, be kell hordani, fel kell rakni, bent le kell rakni. Lóg az erkély, az a gyönyörű öntött vasrács. Bementem Vashoz, s tájékoztattam. Azt mondja, idehallgass, a jövő hét csütörtök 11 órakor lesz a megnyitó. Kell a zenekar, Major Tamás elmondja Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban" című versét, én egy be-