Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Goda Gábor visszaemlékezéseiből

RÉSZLETEK GODA GÁBOR VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL (...) 1945. január 12-én vagy 16-án szabadultam fel. Utolsónak maradtunk Kadosa Pállal és apámmal a Domokos utcai iskola szuterénjében. Tetvesek voltunk. Nem volt lakásunk. Édesapám akkor hetvenedik évében volt. Tehát először egy lakást kerestem és találtam. Bementünk. Aztán újra lézengtem. Egy ház előtt eszembe jutott, hogy itt lakik egy ismerősöm, az Anonymus Könyvkiadó tulajdonosa Papp Miklós, aki Rózsa Miklósnak,

1 a kiváló műtörténésznek a fia volt. Felmentem és mondtam : itt vagyok, élek, Ö azt mondta: jó, hogy itt vagy, mert nincs lektorom, nem jött és úgy látszik már nem is jön haza, a volt vezető lektor, Hegedűs Géza.

2 Akarod ezt csinálni? Igen, mondtam neki, bár én nem szeretem a könyvmolyságokat, de természetesen örömmel vállalom. Mit adjunk ki? Ez volt az első kérdése. Mondom, idehallgass, én megmondom neked. Adjuk ki a Hasek Svejkjét. Jó, — válaszolja — az két könyv és három kötet, és ebből kettő és fél le van fordítva, Karikás Frigyes

3 fordította, és nincs befejezve. Mondom, annyi baj legyen, add ide a három utolsó részt, majd én lefordítom. Pár nap alatt a hiányzó kétszázötven oldalt lefordítottam és így megjelent Hasek Svejkje, ami világirodalmi remekmű, és a háború után különös hangsúlya és jelentősége volt. Benne volt a háború szörnyűsége és rettenetessége, a fölösleges kínzások, és így tovább. Egy napon megjelent Hegedűs Géza. Újságpapírba csomagolt lábbal gyalogolt haza valahonnan Németországból, így aztán én azonnal visszaadtam neki az őt megillető helyét. Egy barátommal találkoztam, aki a Városházára hívott. Kérdezem, mi van ott? Rumli, semmi más. Gyere nézzünk föl. Bementem a polgármesteri hivatal termeibe. Ott volt Ortutay

4 és ott volt egy csomó ember, a kommunisták, a kisgazdák, a parasztpártiak stb. Valaki megkérdezte, te mit csinálsz itt? Másoktól pedig én kérdeztem, mit csináltok itt? Mindenki a levegőben lógott még tulajdonképpen. Odajött hozzám dr. Beér János.

5 Mondom szerbusz, te mit csinálsz itt? Azt mondja, hogy-hogy mit csinálok? Mentem végig a folyosón és láttam kiírva, hogy tiszti főügyészség.

6 Benéztem, és kérdeztem, hogy van-e itt valaki. Miután nem volt ott senki, még az sem volt, aki feleljen rá, bementem a főügyész szobájába, üres volt. Gondoltam magamban, én leszek a főügyész. Beültem egy székbe, szereztem 2—3 embert, és azoknak mondtam, hogy kérem, én vagyok a főügyész. Aztán megfelelő helyen jóváhagyattam, hogy én vagyok a főügyész, és ezzel a dolog el volt intézve. Hát mondd, kérdezi Beér János, te mért nem csinálsz valamit? Többen szóltak Vasnak,

7 hogy itt vagyok. Nekem akkor óriási példányszámban jelent meg egy kis brosúrám, ,,A fasizmus hazugságai" címmel. És Vas azt mondja, hogy gyere be hozzám a szobámba. Vas Zoltán temperamentumos fiatalember volt, karakán fickó. Azt kérdezte először, te milyen pártnak vagy a tagja? A kommunista párt tagja vagyok, válaszoltam. Hol léptél be? A IV-ik kerületben. Olt Károly

8 ott a titkár. Azt mondja, idehallgass, mért nincs rajtad jelvény? Mondom, azért, mert én nem hordok soha, semmiféle jelvényt. Erre azt válaszolja, hogy most olyan időket élünk, amikor szükség van rá. Mondom lehet, de énszerintem olyan idők vannak, amikor nincs szükség jelvényre. Az egész életem azzal telt el, hogy az emberek jelvényeket hordtak : a középiskolában a Bocskai-sapkán volt egy jelvény, később meg más jelvények, olyanok, hogy én már nem akarok semmiféle jelvényt. Énnekem ne adjatok, nekem nem kell. Ezután megkérdezi: volna kedved kulturális dolgokkal foglalkozni? Mondom, hát én nem tudom, hogy volna kedvem vagy nem volna kedvem, a kérdés az, hogy értek-e ehhez? Nem tudom, hogy a kedv kell-e nektek, vagy a műveltség, mert a magam részéről úgy tartom, hogy mi elég művelt fiúk vagyunk, mert a legjobb ,Jcollégiumba" jártunk Magyarországon, a Japán Kávéházba, ahol ott ültek József Attila, Nagy Lajos, Lázár Vilmos

9 és sorolhatnám napestig. Tőlük megkérdezheted, ki mit tud. Közbevetőleg, ezek mind többet tudnak, mint akik az