Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Rainer M. János : A visszaemlékezések elé

Az alábbiakban a négy visszaemlékezőt a közlés sorrendjében rövid élerajzi összefoglaló mutatja be. Ennek során kiemeléssel megjelöltük azon életszakaszait, amelyekről visszaemlékezéseik szólnak. GODA Gábor 1911. ápr. 1-én született Budapesten, író és újságíró. 1932-ben a rövid életű „Porond" c. folyóiratot szerkesztette, majd az Újságnál dolgozott. 1929-ben jelent meg első verseskötete, később a Pesti Napló és a Népszava is megjelentette novelláit. Könyvkiadói lektorként és műfordítóként tevékenykedett, többek között Ehrenburg munkáit is lefordította. A háború alatt munkaszolgálatos volt, 1945-ben belépett az MKP-ba. Ugyanekkor bízta meg Vas Zoltán a főváros kultúrpolitikai ügyeinek intézésé vel. Előbb a polgármesteri XI. ügyosztály helyettes vezetője, majd vezetője lett. 1950-ben visszatért az irodalmi életbe, 1957-től a feloszlatott írószövetség helyett működő Irodalmi Tanács tagja, az Élet és Irodalom szerkesztőbizottsági tagja volt, 1958-ig. Háromszoros József Attila-díjas, 1966-ban Kossuth-díjat kapott. 1984-ben Pro Urbe kitüntetésben részesült. FISCHER József Budapesten született 1901-ben. Kőműves mesterséget és belsőépítészetet tanult. 1922-től 29-ig Mód Lajos építészmérnök irodájában dolgozott, részt vett a Császár versenyuszoda tervezésében. A modern építőművészet egyik hazai úttörője. 1932-ben Molnár Farkassal közös kiállításon mutatta be eredményeit. A felszabadulás előtt a CI AM (Congres Internationaux d'Architecture Moderne) magyar csoportjának egyik vezetője. 1940—44 között katonai szolgálatot teljesített. 1944—48 között a Tér és Forma szerkesztője a lap megszüntetéséig. 1945 és 1948 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke, országos építésügyi kormánybiztos. Ugyanebben az időben a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, szociáldemokrata országgyűlési képviselő. Az FKT fel oszlatása után ipari tanonciskolában tanított, majd 1950-59 között a BUVÁTI lakóház tatarozó részlegének csoportvezetőjeként dolgozott. Szerepelt Nagy Imre 1956. nov. 2-i utolsó kormányában. 1959-61 között magántervezői tevékenységet folytatott, majd nyugdíjas volt. 1965-től New Yorkban élt, 1978-ban hazatelepült. PERCZEL Károly 1913-ban született Budapesten, építész, kandidátus. A harmincas években egyetemistaként lett az illegális kommunista párt tagja. Később Franciaországban élt, emigrációban, részt vett az ottani ellenállási mozgalomban. 1945-ben hazatért, a Fő városi Közmunkák Tanácsában dolgozott Budapest újjáépítésében. 1947-től az Építés ügyi és Közmunkaügyi Minisztériumban dolgozott. 1949-ben a Rajk-per kapcsán letartóz- tatták, 1954-ben szabadult ki; rehabilitálták. 1957-től az Építésügyi Minisztériumban a Településfejlesztési Főosztály vezetője. Ö volt az országos regionális tervezés megszervezője és irányítója. 1967-től 1976-ig, nyugdíjba meneteléig a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet igazgatóhelyettese volt. NEZVÁL Ferenc dr. 1909-ben született, eredeti foglalkozása cipészsegéd. 1925-től vett részt a munkásmozgalomban, 1928-tól az illegális kommunista párt tagja. 1929-ben két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. 1931-ben a KIMSZ Központi Bizottságának tagja lett, 1934-ben ismét letartóztatják, majd rendőri felügyelet alá helyezték. A német megszállást követően illegalitásban élt. 1945-48 között a III. majd a XIII. kerület MKP titkáraként dolgozott. 1948-ban a III. kerület elöljárója volt. 1948-54 között Budapest alpolgármestere, majd a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese

. 1951től a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, 1954-től a Központi Vezetőség póttagja lett. 1954—56 között a város és községgazdálkodási miniszter első helyettese. 1956—57 fordulóján az Igazságügyminisztérium kormánymegbízottja, 1957—66 között igazságügyminiszter. 1956-tól 1970-ig az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Jelenleg nyugdíjas.