Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Rainer M. János : A visszaemlékezések elé

Rainer M. János A VISSZAEMLÉKEZÉSEK ELÉ 1981 vége óta gyűjti Budapest Főváros Levéltára a főváros 1945 utáni vezetőinek visszaemlékezéseit. E program — mint a jelen kötet számos más írása — a tervezett Budapest története VI. kötet előmunkálatai közé tartozik. E sorok írásáig több mint negyven személlyel több száz órányi magnetofon-felvétel készült, néhányan saját maguk írásban készítették el feljegyzéseiket, és ezt bocsátották a levéltár rendelkezésére. Bár a következő években ez a munka folytatódik majd, a meglevő anyag elegendőnek látszott egy válogatás közzétételéhez. Mindeddig erre nem került sor, s ha ez a forma beválik, a visszaemlékezők hozzájárulásától függően minden bizonnyal további részletek látnak napvilágot e gazdag anyagból. A visszaemlékezések, emlékiratok kiadása, forrásértékük, kritikai feldolgozásuk körül a 70-es évek közepe-vége óta sok vita folyt Magyarországon. Különösen szenvedélyessé váltak e polémiák azóta, hogy a két világháború közötti korszak néhány, a vezető réteghez tartozó képviselője közzétette memorájait (különösen katonatisztek). Ebbe a vitába itt belebocsátkozni, ebben állást foglalni nem feladatunk. Az a tény, hogy a levéltár a felszabadulást követő, talán még sokkal nehezebb, kérdőjelekkel terhes időszakból közzétesz néhány emlékezés-részletét, elegendő álláspontunk jelzésére. Egy válogatás bizonyos mértékig mindig önkényes, ráadásul ezúttal nemcsak a viszszaemlékezések közül, de az egyes visszaemlékezéseken belül is válogatni kellett. A terjedelmi korlátok mellett erre kényszerített bennünket az is, hogy a felvételek általában a visszaemlékező egész életpályáját átfogják. Kötetünk azonban a népi demokrácia és a szocialista építés korszakával foglalkozik elsődlegesen, így — sokszor fájó szívvel — lemondtunk az 1944/45 előtti részek közzétételéről. Igyekeztünk a városvezetés minden lehetséges területéről jellemző részleteket kiemelni. Ez természetesen nem sikerülhetett, számos vonatkozás, személy stb. kimaradt. Ugyanakkor a főváros igazgatása, problémái ezer szállal kapcsolódtak a korszak országos kérédéseihez is — a válogatás során ezt is igyekeztünk érzékeltetni. A szerkesztés során apróbb stiláris változtatásokat eszközöltünk, hogy az élő beszéd redundáns fordulatai ne terheljék az olvasót. A személyiségre, szemléletre jellemző beszédstílust viszont igyekeztünk megőrizni. Az apróbb (stiláris, nyelvhelyességi, pontosítást szolgáló stb.) változtatásokat külön nem jeleztük. Ahol csak mód volt rá, kiiktattuk a szövegből az interjú-felvevők kérdéseit — ezt sem jelöltük külön. A visszaemlékezésekből eszközölt hosszabb kihagyásokat (...)-el jeleztük, s a közlésre kerülő szövegrészeket bekezdésekkel tettük áttekinthetőbbé. A nevekhez, intézményekhez, kevéssé ismert fogalmakhoz magyarázó jegyzeteket készítettünk., Miután a közös téma miatt pl. több személy több visszaemlékezésben is szerepel, csak az első előfordulás helyén adtunk jegyzetet. A visszaemlékezés műfajának szubjektív voltáról aligha kell ehelyütt bővebben szólni. Természetesen a jelen visszaemlékezések is egyéni nézeteket tükröznek számos eseményről és személyről.