Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
I. Budapest felszabadulásának 40. évfordulójára - Rainer M. János: Kispest és Újpest ideiglenes képviselőtestületeinek megalakulása 1945-ben
egyet azonban tudunk, hogy a munkás mindenre képes, újjá fog építeni mindent, bármennyit is fogunk elveszíteni. Amikor munkásról beszélek, ide értem a dolgozó intelligenciát is. Elvárunk mindenkit a munkában, ha kell, szívesen vesszük vezetését is. A polgármester úr szavai különösen abból a szempontból aggályosak, amit a város anyagi helyzetéről elmondott. — Azt a körülményt, hogy januárban és februárban csökkentek az előző évvel szemben a bevételek, nem lehet egyedül figyelembe venni, mert tudnunk kell azt, hogy akkor a város harctér volt és ha még arról is van szó, hogy mennyi kereseti adóbevétel volt 1945. évben és mennyi 1944. évben, akkor össze kell hasonlítanunk, hogy mennyi volt a bomba és a belövés a két évben és akkor lesz teljes a kép. Bizonyos, hogy a bevételek csökkenni fognak, de ebben a kérdésben úgy kell eljárnunk, hogy ezt a háborút elvesztettük és ennek a háborúnak következményei és terhei vannak. Hogy egyedül a dolgozó rétegek viseljék a háború terhét, az nem lehet. Meg fogják találni azokat a vagyonokat, amelyek a háború alatt keletkeztek és ezt le kell foglalni, fel kell használni a közjavára, azok támogatására, akik a háborúban vesztesek voltak. Helyes az, hogy válasszunk egy közmunkabizottságot, de nem kielégítő az, hogy a gyárban dolgozók fizessenek közmunkaváltságot. A szükségfeladatokat meg kell oldani és meg fogjuk oldani még akkor is, ha a város anyagi terhére hárul. Ma még nincsenek törvényes rendelkezések, de a kormány rövidesen intézkedik, mert a kormánynak kell gondoskodni, hogy igazságosan és emberségesen oldja meg a sok problémát. Sokat vesztettünk, de megnyertük a szabadságunkat és nemcsak anyagiakat vesztettünk, terheket is szereztünk. Meg kell szabadulni olyan óriási terhektől, amelyek által nagy megtakarításhoz jutunk és mindez alkalmas lenne azoknak a lehetőségeknek a kihasználására, amely helyreállítaná a város háztartásának egyensúlyát. Ebben bízom és ezért fogunk dolgozni valamennyien." Dr. Brünauer Dénes: „Tekintetes Képviselőtestület! Az első szavam a hála, a végtelen megbecsülés és a szeretet kifejezésének a szava az általunk nem ismert, de körünkben máris megjelent alispán úr felé. A hála szava azért, mert megjelent és azért, mert végre először nem lesz lúdbőrös a hátunk, ha azt a szót halljuk, hogy alispán. Esztendőkön kellett, nem ebben a teremben, de a képviselőtestület körében a legnagyobb undorral szemlélni azt, amit már egyébként Pesta főorvos úr is kifejtett beszédében. Minden jószándékú törekvés elnyomását, minden jószándékú ember elnyomását, aki közénk tartozott. Akkor is szóltunk, akikkel együtt ültünk annakidején, csaknem egymás mellett. Megmondotta az alispán, az a bizonyos, szerencsétlen emlékezetű alispán, hogy a „vörös Újpestet" pedig ő ki fogja füstölni. Tudta ezt jól Újpest város akkori képviselőtestülete és hiába köszöntötte az alispán meleg szeretettel a képviselőtestületet, mégis csattanós választ adott bátor kiállással és soha nem tapasztalt gerincességgel, mert ha érvénytelenül is, de leszavazott amellett az ember mellett, aki Újpest város lakosságának jelöltje volt. Ez a férfi a mai polgármester: dr. Szalay Sándor. Ha a Magyar Kommunista Párt tagjai akkor is közöttünk lehettek volna, bizonyos, hogy ebben az országban másként alakult volna a helyzet. Annál elszomorítóbb a nagyhírű Szekfű Gyula mai cikke a „Szabad Nép"-ben 14 , melyben a polgárságot „levizsgázottnak" minősítette. Ez a cikk árt az összefogás szellemének, árt és fáj, mert azt a látszatot kelti, hogy vannak emberek, akik a saját bőrüket úgy akarják átmenteni a jobb időkre, hogy másokat megrágalmaznak, azt hiszik, hogy így elbújnak a függöny mögé. Azt mondja a tanár úr, hogy a középosztály szépen levizsgázott. Mi mindig harcoltunk, tekintetes Képviselőtestület, az általánosítások ellen. Nem akarok neveket felsorolni, de a középosztály éppúgy kivette a részét az elmúlt hónapokban, mint ahogy a munkásság. Ezért pedig a polgárságot még Szekfű Gyula úrnak sem szabad lebecsmérelni. En kérem, a porszem, hogy méltóztassék megérteni, hogy ez a cikk éppen alkalmas arra, hogy az egyszerű ember szemében olyan vélemény alakulhasson ki, hogy a polgárság pedig nem alkalmas arra, hogy az ország újjáépítésében részt vegyen. Mindannyian tudjuk, hogy városunkra nagy fontossággal bír a közbiztonság, a köz-