Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

II. rész A BOSCH ROBERT KFT AZ ELSŐ 3 ÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN A vállalat helyzete és perspektívái a pénzstabilizáció után A második világháborút követően nemcsak hazánkban, hanem az egész harcok sújtotta Európában az egyes országok nemzetgazdasága előtt legfontosabb feladatként a közlekedési hálózat helyreállítása, a gazdasági élet vérkeringését jelképező és biztosító közlekedés megteremtése jelentkezett. A közlekedési eszközök zöme elpusztult, romokban hevertek a járműgyárak. A magyarországi és budapesti közlekedés is óriási nehézségekkel küszködött. A felrobbantott közúti és vasúti Duna és Tisza hidak, a lerombolt más kisebb hidak és közúti műtárgyak, a tönkrement, tankcsapdáktól járhatatlanná vált utak és a csaknem teljesen hiányzó - a harcokban elpusztult vagy más módon elvesztett járművek pótlása helyreállítása, újjáépítése égető feladatként vetődött fel ezekben az években.

1 A gépjárműgyártó-, javító- és szerviztevékenységet folytató vállalatok munkalehetőségei megsokszorozódtak, a piaci kereslet korábban soha nem meglevő munka és fejlődési lehetőségeket biztosított ezen iparág vállalatainak, köztük természetesen a gépjárművillamossági alágazat üzemeinek is. A közlekedés helyreállításának feladata azonban nem egyszerűen a háború előtti állapotok reprodukálását jelentette. Hazánkban a két világháború közötti években - részben az igen sűrű s nem is teljesen kihasznált — vasúti forgalom dominált, melyet kiegészített az ugyancsak számottevő vizi közlekedés. A közúti gépjárműforgalom részben az úthálózat elégtelensége, a fejlesztéshez szükséges tőke hiánya és a hazai gépjárműgyártás fejletlensége - általában a magyar gazdasági élet viszonylagos elmaradottsága miatt nem fejlődhetett arra a színvonalra, amely ezekben az években a nyugat-európai és az észak-amerikai fejlett gazdasággal rendelkező államokban megfigyelhető. Az ún. motorizációs robbanás hazánkban az 1920-as évek második felének konjunkturális éveiben még éppenhogy csak megkezdődött — ezzel kapcsolatos a Bosch Kft Váci úti új telepének létesítése is —, amikor a pusztító gazdasági világválság az 1930-as évek elején Magyarországot is elérte. A kezdődő hazai személy- és teherautógyártás a válság csapásai alatt megszűnt, s csak az 1930-as évek második felében - kapcsolatban a háborús előkészületekkel — éledt fel újra némileg, bár ezekben az években is a behozatal volt a fontosabb a belföldi gyártással szemben.

2 Az 1930-as évek végén a már korábban Magyarországon működő autógyári eladási képviseletek — mint pl. Mercedes, a Fiat, a Ford, a Steyr, — összesen csaknem 100 részvénytársasági és korlátolt felelősségi társasági formában működő autóipari vállalkozások s köztük természetesen a legrégebbi, a Bosch is - az értékesítésen túl javítóüzemeket létesítettek elsősorban a garanciális munkák, de a kisebb javítások és karbantartási munkák elvégzésére is.

3 A Bosch a háború előtti évek konjunktúrájában tovább lépett, mint a többi nagy autógyári képviselet tette: iparengedélyének kiterjesztését kérte az értékesítési és javítási tevékenységen túl az autóalkatrész gyártásra is.

4 Az egyes autóvillamossági cikkek gyártására való rátérés egyben a vállalkozás felemelkedésének, a hasonló eladási és szerviz üzemek köréből való kiválásnak az útját teremtette meg. E lépés részben szükségszerű is volt abból a helyzeti előnyből kifolyólag, amellyel a Bosch rendelkezett: 1928-ban már végeztek javításokat s más szereléseket, míg a többi képviselet csak az 1930-as évek második felében jutott el idáig. A Bosch, ha tartam akarta helyzeti előnyét, tovább kellett, hogy lépjen. Ebből a felismerésből, meg a Bosch nemzetközi előretörésének példájából következett, hogy a budapesti képviselet vezetői is rátértek a gyártó üzemmé válás útjára, - mint megannyi más Bosch vezérképviselet tette szerte a világban -, gyarapítva a cég hírnevét és külföldi érdekeltségi hálózatát.

5