Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

A harmadik szál a hercegprímás közvetlen politizálásával foglalkozik. A 25. sz. 6. lapon a fekete reakció c. karikatúra található. A fekete háttérre fehér vonalakkal megrajzolva Mindszenty került. Szemeit áhítatosan az égre emeli, kezei imára kulcsolva. Reverendája alól két mindenre elszánt arcú gépfegyveres alak bújik ki. Ennél is durvább a 29. sz. 6. 1. „Mindszenty hadserege" című rajza. A nézőnek háttal állva vezényli Mindszenty hadseregét: arisztokratákat, kulákokat, tőkéseket, nyilasokat. ,, — Vigyázz, hátraarc, hány 1944. Indulj!" A 30. sz. 6. 1. „Megfelelő környezetet kíván Mindszenty a katolikus rádióközvetítésnek" c. rajzon a kép aláírása: — „Mi megrajzoltuk a megfelelő környezetet" — egy álló mikrofon előtt látjuk a hercegprímást. Beszédét, őt körbevéve Imrédy, Horthy és Szálasi hallgatja vésztjósló arccal. 1948-ban bizonyára nemcsak a katolikus hívek fejében élt még elevenen az emléke annak, hogy ha késve is, de mégiscsak a zsidó lakosság érdekében szót emelve vonta magára az akkori vezetés haragját, akkor megyés püspökként, a későbbi hercegprímás. E lépésnek következményeként vitette Sopronkőhidára az a Szálasi, akit itt most a rajzoló Mindszenty mellé állít. Mindszenty elleni khohanásra adott okot természetesen a szerencsétlen pócspetri ügy is.

10 A Ludas 24. száma a címlapon reagált. A „Pócspetri után Esztergomban" c. karikatúrán az esztergomi Bazilika előtt parasztemberek szalmakazlat raknak. Egy érdeklődő kérdésére „- Mi készül itt emberek?" „ — Szalmakazal búvóhelynek, sose lehet tudni mikor lesz szükség rá..." — felelik. A célzás nyilvánvaló, a történtekért Mindszentyt terheli a felelősség, nem csoda, hogy búvóhelyet csináltat magának. Ugyanannak a számnak a 6. lapján „Esztergomból jelentjük" címen még egyszer visszatérnek az ügyre. Egy Mindszentyre és egy vámpírra egyaránt emlékeztető szenteskedő arckifejezésű alak áll az íródeák páter mellett, aki egy levél írására készül. A képaláírás a következő: „ — Elment már őeminenciája legújabb pásztorlevele? - Hogyne kérem, egy rendőrt már el is temettek." A főpásztor figurája az év második felében szinte minden számban feltűnik. Önálló rovatot is kap: a Mindszenty kalendáriumát. Itt mindig a közelgő világvégéről, és ezzel kapcsolatban valami szabotázsra való buzdításról van szó. Szerepel még az ezévi utolsó számban is, bár mire ezt kezükbe vehették az olvasók, a karikatúrák hőse a Ludasból egy annál sokkal kellemetlenebb helyre költözött. Ezzel vizsgálódásunk első témakörét lezárjuk, összefoglalva a látottakat megállapíthatjuk, hogy a politikai tárgyú viccek döntő többsége Mindszenty személyével, az egyházban megbúvó reakcióval, a szekularizációval, illetve az év első felében az SZDP-vel foglalkozott. Kisebb számban szerepeltek a többi pártok és az ellenzéki politikusok. Érdekes módon kevés karikatúra foglalkozott az államosítással. Ennél a témakörnél a hangnem sem durva. Tőkések lopakodnak ki a gyárakból, munkások zárják be a kaput a volt tulajdonosok előtt, de semmi drasztikus nincs ezekben a rajzokban. Sőt olyan kedélyeskedésre is sor kerül, mely a politikai témák között egyedülálló. Egy indián tolldíszbe öltözött kövér kapitalista kérdi a rá csodálkozva néző hivatalnoktól „Mi van, nem látott még indián gyárost?"

11 Ezután térjünk át következő témánkra, a művészet jelentkezésére a lapban. 48-ban a művészetek három ága szerepel. A festészet, az hodalom és a színház. Az egyes művészeti ágak közül a lap festészethez való viszonya hható le a legkönnyebben. A karikatúrák zömükben a közönség és művész kapcsolatát, továbbá a stíluskérdéseket taglalják. A stílushányzatok közül kizárólag absztraktnak nevezett festőket látunk, a kritika elmarasztaló velük szemben. A közönség hol sznob, abban az esetben, ha találkoznak a festő és a nézők igényei, hol tudatlan. Szép példája a két típusnak a 48. 12. sz. 6.1. és 48.41. sz. 3. lapon látható két ábrázolás. Az első címe: „Ravasz festő, avagy igazodjunk a közönség ízléséhez." A karikatúra két részből áll. Mindkettőn egy tárlat egyazon falát látjuk. Az első rajzon a kiállítás közönsége a lehetséges három kép közül kettőt, két nonfiguratív képet fogad kitüntető érdeklődéssel. A középső festmény ugyanis egy füstölgő kéményű gyárat ábrázol. A festő csalódottan áll fumigált vászna előtt. A második rajzon változik a hely-