Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

zet. Az alkotó feje tetejére fordította realista képét, a közönség pedig tódul az előbb még pillantásra sem méltatott alkotás felé. A karikatúra a festő valósághoz és a közönséghez, valamint a közönség művészethez való viszonyát mutatja be. Festőnk bizonyára absztrakt, hiszen a látható 3 műve közül kettő nonfiguratív, ám kísérletező kedvtől hajtva, vagy a később főirányt felismerve, megpróbálkozik a szocreállal is. Ez az ábrázolási mód azonban csak kísérlet a számára, látván a közönség állásfoglalását, egy ötlettel a realista képet a szó filozófiai és fizikai értelmében egyaránt feje tetejére állítva, abból absztrakt képet hoz létre. Ez a gesztus napjainkban egy releváns művészeti akció eleme is lehetne, 48-ban azonban nem jelenthet mást, mint hogy az absztrakt festészet egyszerűen kóklerség. A közönség érdeklődése a megváltozott kép hánt pedig nem más, mint a sznobizmus és a dilettantizmus megnyilvánulása. Ezek a tárlatlátogatók mindezen tulajdonságaik ellenére kultúrember benyomását keltik a rajzon. Ezzel szemben a „Tárlaton" c. karikatúra (41. sz. 3. lap) kövér urasága úgy lép a kiállító terembe, mint elefánt a porcelánboltba. Személyében a két háború között sokszor pellengérre állított műveletlen újgazdag típusa jelenik meg. A teremben rontó úrnak egy sovány alak Iványi Grünwald egy képére kívánja felhívni a figyelmet. A dagadt bemutatkozásnak véli a sovány kézmozdulatát, és ő valóban bemutatkozik. A közönség elmarasztalása után lássunk egy példányt a kritikus kritikájára. A '48. 24. sz. 7. lapján található vicc címe: A kritikus is tévedhet. Most egy három részre osztott rajzot látunk. Az első képen egy absztrakt kép előtt áll a művész és kritikusa. A kritikus csodálkozva vonja felelősségre a festőt: „ — Megőrült művész úr? Miket mázol itt össze? Ez magának egy női akt? Ilyen nő nincs!" A második képen a festő válaszol, a kritikus csodálkozva bámul: „ — Mi az, hogy nincs? Gyere csak be Erzsikém!"Aharmadik képen láthatjuk a modellt: Valóban pontos mása a róla készült kép. „Na most beszéljen kritikus úr!" — mondja elégedetten a festő. Ez a karikatúra túlmutat önmagán. A lap, szemléletéhez képest szokatlan módon azt állítja, hogy valóság nem egyértelmű, találkozhatunk ismeretlen jelenségekkel, és ami a legfőbb, tévedhetünk. A tévedés joga ugyanis a 48-as évfolyam lapjain se az egyszerű hétköznapi embereknek, se a hivatalos funkciókban levőknek nincs megadva. A vicc konkrét szövegében (kontextusában), ha rejtve is, benne érezzük a festői látás szuverenitásának elismerését. Tény, hogy az ábrázolást indokolni kell, jelen esetben egy furcsa torz modell előállításával, de a vásznon mégiscsak az áll, amit a művész odaálmodott. A kritika kénytelen fejet hajtani. 53-ban, mint látni fogjuk, erre már nem lesz lehetőség. Szemügyre vett rajzunk végül is azt jelzi, hogy bár a Ludas nyilvánvalóan az absztrakt festők ellen foglalt állást, a kritika szordinós hangú, ha nem is szereti, de tudomásul veszi a stílusok egymás mellett élését. Több viccben szerepelnek még a festészet kérdései, pontosabban az absztrakt festőkhöz fűződő viszony, a hangnem változatlanul mérsékelt. Számszerűen is több karikatúra foglalkozik az hodalom kérdéseivel. Elsősorban szerepelnek a követendő eszményképek, mint Petőfi Sándor és József Attila. József A. szerepeltetése a 38. sz. 6. lapján tipikus példája annak a karikatúrának, amely a viccelés szándéka nélkül került a lapba. A költő szárszói szobrának leleplezését örökíti meg a rajz. A kép közepén maga a szobor látható. Előtte Ortutay Gyula,Gergely Sándor, Kassák Lajos, Kossá István, Tömpe István, Zelk Zoltán, Döme Phoska, a szobor háta mögött a már ismert módon ábrázolt arcnélküli tömeg. A képaláírás idézet József Attila „Születésnapomra" c. verséből. Petőfi all. számban egymás után hatszor szerepel. A címlapon a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva hallgatja Nyári Pál beszédét. A 2. lapon kétszer találkozunk vele. Először deheroizálva. Az „1848. III. 15-e reggelén" című karikatúrán a reggelizőasztalt leszedő Szendrey Júlia figyelmezteti Pilvaxba induló férjét: „—Sándor,nehogy későn gyere haza ebédelni!" Jobban megértjük a karikatúra üzenetét, ha szemügyre vesszük az alatta látható harmadik Petőfi ábrázolást. A címe: „Vorosilov Budapesten." Petőfi a róla elnevezett téren álló szobra talapzatáról lehajolva átveszi az ágaskodó Vorosilovtól összes költeményeinek új kiadását. A képaláírás a következő: „Vorosilov: — Az ön költészete