Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

sai kerültek terítékre. Mindhárom csoportra jellemző a durva hang, amely a pártatlan szemlélőben már-már a gúnyolt hánt kelt rokonszenvet.

9 Az ügyhöz méltatlan hangú viccek meghatározói a 48-as évfolyamnak. Azt mondhatjuk, hogy a politikai tárgyú vicceknek mintegy felét, tehát az évfolyam anyagának szinte negyed részét képezik. A sort 48. 9.SZ. 3. lapján található, az alaphangot azonnal megadó vicc nyitja meg. A biborosi kalaphoz támasztott 36. sz. Pásztorlevél tele van pacával. Az ablakon át az esztergomi bazilika látszik. A képaláírás a következő: ,, - Hát ez még meddig packázik velünk?" Ugyanezen a lapon megjelenik az „Ambiciózus prímás" cím. Ez alatt a cím alatt később a prímás szó kétértelműségét kihasználva, cigányprímásként ábrázolva, Mindszentyt gúnyolja a karikaturista. Egyik fajtája az ebbe a típusba tartozó rajzoknak kerthelyiségekben, cigányzenekar élén ábrázolja a főpapot. Az asztaloknál baloldali politikusok ülnek, s megjegyzéseket tesznek a prímásra. Ezekből a szövegekből derül ki, hogy a cigányprímás tulajdonképpen a hercegprímás. A'48.22.sz. 8. lapján például Veres, Marosán, Ortutay, Rajk, Dinnyés, Rákosi, Révai, Szakasits, Gerő, Dobi, Karcag, Farkas borozgatnak, vacsorálnak. Asztalukkal szemben muzsikál a banda. A prímás a politikusok asztala és a zenekar közötti szabad területen, hangszerét a hóna alá fogva ugrókötelezik. Rajk az asztalhoz lépve kérdi Ortutayt:,,— Mondd Tutus, miért ugrál ez a prímás?" Másik alfaja ennek a típusnak, amikor a prímás zenésztársai között látható. Ilyenkor a banda tagjai tesznek neki szemrehányást. Nem lennénk ilyen szegények, ha nem te lennél a prímás, mondják. (21. sz. 5. 1.) A harmadik változatra példa a 48. 43. sz. 7. lapján látható ,,Eszteigomi cigánysoron" c. karikatúra. A kép hátterében az esztergomi Bazilika látszik, elől egy cigány vályogot vet. Mellette kész vályogtéglák. Közben egy keménykalapos cigánnyal beszélget. „ - Eredj már te Jóska! Hát miért vetsz te vályogot, hiszen te vagy a prímás? — Azt tudom, hogy az vagyok, csak azt nem tudom, hogy meddig..." Az összhatás vüágos. A felülről jövő kritika magukban a hívekben, a prímás közvetlen környezetében is egyetértésre talál. A Mindszentyre vonatkozó támadások másik csoportja már nemcsak a főpap személyét kritizálja, hanem az egész egyház ellen hányuk A fő téma a szekularizáció. A 23. szám 2. lapján a „Lelki kényszer nélkül" c. karikatúrán idős parasztember írja levelében, hogy: „Az egyházi iskolák államosítását nem helyeslem. Ezen nyilatkozatomat minden lelki kényszer nélkül tettem." A háta mögött reverendában Mindszentyre hasonlító pap áll. Egyik kezét az atyafi vállán nyugtatja, a másikkal a körülöttük ugráló pokolbéli szerzetekre mutat. Az iskolák államosítására következzen három példa. 25. sz. 2. lap „ Az ima meghallgatásra fog találni" című rajzon egy osztálytermet látunk. A gyerekek állva imádkoznak, az ajtón belépő pap a katedrán álló tanárhoz intézi szavait: ,, - Látja tanító uram, nem szabad államosítani ezt az iskolát! Nézze milyen vallásosak a gyerekek, most is imádkoznak!" „- Igaz plébános úr, de az államosításért imádkoznak." — feleli a tanár. A 21. sz. címlapján chkuszban találjuk a vezetők egy csoportját. Az állatidomár egy tigrist apporthoz. A kép előterében Ortutay Rákosival beszélget: ,,— Ja, igaz erről jut eszembe, holnap tárgyalnom kell illetékes egyházi hellyel." Számos vicc foglalkozik hasonló hangnemben az egyházi iskolák államosításával. A lényeg, az egyház és elsősorban feje foggal körömmel ragaszkodik az iskolákhoz. A harmadik ismertetendő karikatúra már más módon tárgyalja a kérdést. Tanítani akarnak a szerzetes tanárok - mondja a cím. Egy magas házból kiugró papot látunk a rajzon. Lent a földön tűzoltóponyvát feszítenek ki munkásemberek. , jKiugrott" — mondják. Ez a karikatúra a valós helyzetet rögzíti. Egyrészt az államosított iskolákban szükség volt tanárokra, másrészt a szerzetesek közül sokan valóban a pedagógiát tekintették igazi hivatásuknak, és kilépvén rendjükből tanári állást vállaltak. Miután az államosítás végbement az egyház már csak az iskolai hitoktatás érdekében lépett fel. Ezért tűnik fölösleges propagandafogásnak a 29. szám 3. lapján látható tréfa. Az iskola előtt egy kövér pap von felelősségre egy gyéreket. „ — Mondd, te haszontalan, miért voltál iskolában?" kérdi „ - Mert tanulni akartam!" - feleli a gyerek. „Ez nem kifogás." - dorgálja a potrohos pap.