Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Rainer M. János: Irodalom - politika, 1955

sítani, sőt helyenként romlott a helyzet, és ez az ideológiai front... például az írók egy részének politikai magatartása rosszabb, mint a márciusi határozat idején."

69 Az írói mozgalom ilyen elítélése a határozatba is bekerült. A válság elhúzódása, az aláírók vonakodása nyomán keményebb lépésekre is sor került. Az ellentámadást Illés Bélának, az Irodalmi Újság tavasz óta először jelentkező főszerkesztőjének terjedelmes írása nyitotta meg. Ebben — némi sejtelmes bizonytalansággal — elítélte a leleplező irodalmat és azokat az írókat, akik jobboldali teóriák gyártásával töltik idejüket. Az írószövetség pártszervezetének taggyűlése nov. 28-án határozatot hozott : Illés Béla cikkének iránymutatása alapján harcot hirdetett a jobboldali jelenségek ellen. Ugyanakkor mindkét állásfoglalás utalt valamiféle hodalmi program, illetve platform kidolgozásának szükségességére.

70 1955. dec. 6-án összehívták a budapesti pártaktívát, ahol Kovács István budapesti párttitkár tartott beszámolót az hodalmi kérdésekről. Megállapította, hogy az Írószövetségben „pártellenes frakció működik Aczél Tamás. Déry Tibor és Zelk Zoltán vezetésével." A memorandumról kijelentette, hogy az formailag a szervezeti szabályzatba ütközik, tartalmilag jobboldali, nyilvánosságra hozatala (egy pártszervezet nyilvánosságáról van szó! ) elfogadhatatlan. Az adminisztratív intézkedések elleni tiltakozást a pártirányítás elve elleni támadásnak minősítette, s ide sorolta az írószövetség autonómiájának megsértését illető passzust is. „Az osztályharcban nincs légüres tér. Ott, ahol nincs biztosítva a pártvezetés, oda benyomul az ellenség" — jelentette ki Kovács István és kemény rendszabályokat helyzeti kilátásba annak érdekében, hogy az írók megértsék: ez az út járhatatlan. A többi felszólalók (az írók részéről Urbán Ernő, vagy pl. a Gheorgiu-Dej Hajógyár párttitkára akinek beszédét az Irodalmi Újság is közölte)a referátummal teljes egységben foglalkoztak az hodalmi ügyekkel. Az ülésen elhangzott a Központi Vezetőség határozata „az irodalmi életben mutatkozó jobboldali jelenségekről." Rövid négy hónap alatt jutott el az irodalmi élet egy vitacikk megjelenésétől odáig, hogy az országot irányító testület nyilvánítson véleményt róla. Arra már volt példa korábban, hogy - 'Örkény István szavaival - egy kitalált hős kitalált jellemzését egy országot vezető államférfi elemezte, föltárva hibáit a nemzet színe előtt, erre még nem. Ezúttal azonban nem ,akitalált" hősök hibáit, „csak" hétköznapi íróemberek fogalmazványait tette mérlegre a Központi Vezetőség. A határozat élesen elítélte az utolsó két év irodalmi termését, az írók egy részét azzal vádolta, hogy műveikben jobboldali burzsoá szemlélet, politikamentesség, anarchista-álforradalmi elhajlás, nihilizmus és cinizmus fedezhető fel. Külön kiemelte az efféle műveknek teret adó Irodalmi Újság felelősségét. Néhány írót (Aczél Tamást, Déry Tibort, Háy Gyulát, Méray Tibort, Zelk Zoltánt) személy szerint kiemelt, mivel nevezettek elutasítva a KV márciusi határozatát tüntetőleg lemondtak tisztségeikről, ahová a párt delegálta őket, memorandumot szerkesztettek, a nov. 10-i taggyűlésen vádakat terjesztettek a párt politikájával kapcsolatban, rágalmaztak egyes vezető politikusokat. Az irodalmi életben az irodalmi szabadság „demagóg jelszavával" operáló opportunizmus a fő veszély. A határozat az ideológiai ellentámadáson felül további adminisztratív intézkedéseket helyezett kilátásba (szerkesztőségek, lektorátusok éberségének fokozása stb.) mivel „amíg egyes írók a párt és a népi demokrácia érdekeivel ellentétes politikai nézeteket vallanak, addig képtelenek lesznek olyan alkotásokra, amelyek feleslegessé tennék a párt és az állami szervek adminisztratív beavatkozását."

71 A legmagasabb szintű állásfoglalást követően két „fronton" folytatódott az irodalmi élet megrendszabályozása. A pártközpont Tudományos és Kulturális osztálya Javaslatot" terjesztett a PB elé „az ideológiai harc fokozására és az irodalmi helyzet megváltoztatására."

72 A javaslat az ideológiai ellentámadást elsősorban az írók politikai képzésének megjavításában, „a burzsoá ideológia jelentkező nézeteivel" vitatkozó politikai és szakmai cikkek, tanulmányok sorozatában látta. A tervezet a dec. 6-i határozat alapján javasolta az hodalmi platform kidolgozását írók és kritikusok részvételével.

73 1956