Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Rainer M. János: Irodalom - politika, 1955

A memorandum szövege a következőképpen kezdődött: ..Minden párttaggal együtt mi, a kultúra munkásai, írók, művészek, újságírók Örömmel fogadtuk a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésének és a III. kongresszusnak azokat a határozatait, melyek pártunk eszmei-politikai munkájából egyszer s mindenkorra száműzik az erőszak, a m ego ko latlan adminisztratív beavatkozás, a parancsolgatás antidemokratikus módszereit, mint olyanokat, amelyek demoralizálják az őszinte kommunista pártéletet. A Központi Vezetőség márciusi határozata az 1953. júniusi és a kongresszusi határozatoknak e kérdést illető részét teljes egészében fenntartotta és megerősítette. Ennek ellenére, amint azt mélységes aggodalommal látjuk, a párt egyes szervei és funkcionáriusai egyre gyakrabban alkalmazzák újra a Központi Vezetőség és a kongreszszus által ismételten elítélt káros, erőszakos eszközöket. Ez az újra kialakulóban levő gyakorlat, amely pártunk érvényes határozatait sérti, éles ellentétben áll azzal az elvi, határozott, nagyvonalú, nyugodt, a kulturális és felvilágosító munka sajátosságait legmeszszebbmenően tekintetbe vevő kultúrpolitikával, amelyet a Szovjetunióban folytatnak." A dokumentum ezután felsorolta az erőszakos eszközök alkalmazásának legkirívóbb példáit. Ezek sorát az Irodalmi Újság két felelős szerkesztőjének 10 hónapon belüli leváltása nyitotta meg (Molnár Miklós, Hámos György). Az illetékesek megakadályozták Kónya Lajos, Benjámin László és Nagy László versesköteteinek megjelenését, egyes írókkal kapcsolatban előzetes cenzúrát alkalmaztak. Megsértették az írószövetség autonómiáját (Tamás Aladár kinevezése) s mindehhez az Irodalmi Újság elkobzása járult : az eset „példátlan a népi demokratikus országokban." Megakadályozták, illetve betiltották Madách: Az ember tragédiájának, Németh László: Galileijének, Bartók: Csodálatos mandarinjának színrevitelét. A Szabad Nép szerkesztőségéből a „legnevesebb kommunista újságírókat" eltávolították, másokat „száműztek a sajtóból" véleményük miatt. A memorandum szerint a kultúra területén az ilyen módszerek különösen károsak, a meglevő jobboldali jelenségeket elmélyítik — az egyetlen megoldás a „szabad, őszinte, egészséges, demokratikus légkör" biztosítása. A dokumentum így fejeződött be: „Éppen ezért tisztelettel kérjük a Központi Vezetőséget, hogy a párt kultúrpolitikáját eltorzító szerveknek és funkcionáriusoknak kulturális életünket bénító, pártunk tekintélyét befolyásoló romboló antidemokratikus vezetési módszereivel szemben erélyesen érvényesítse a Központi Vezetőség, a kongresszus határozatait, vizsgálja felül az eddigi helytelen adminisztratív intézkedéseket és biztosítsa a kultúra, a sajtó munkásai számára az őszinte, tiszta kommunista pártélet légkörét s ami ezzel egyet jelent: a nyugodt, a népet és a szocializmus ügyét szolgáló alkotómunka lehetőségét." A már említett nov. 10-i taggyűlésen mindjárt rés támadt az aláírók egységén: eredetileg csak egy referátum foglalkozott volna a lemondott elnökségi tagok és a memorandum ügyével. Amikor ez utóbbi nyilvánosságra került, a jelenlevő KV-tagok (Andics Erzsébet, Horváth Márton, Vas Zoltán) ezt elítélő javaslatot nyújtottak be. A taggyűlés 200:6 arányban a memorandum elküldése mellett foglalt állást. Néhányan, köztük Tamási Lajos párttitkár, a felolvasás elleni tiltakozásul máris visszavonták aláírásukat. Ezt a tényt a későbbiekben a Rákosi-csoport igyekezett messzemenően kihasználni: nagyszabású rábeszéléskampányt indítottak - Rákosi személyes részvételével - annak érdekében, hogy minél többen vonják vissza aláírásukat.

68 Ellentmondásos megvalósulása ellenére a későbbi fejlemények tükrében a memorandum nagy jelentőségű politikai tettnek bizonyult. Aláírói a pártvezetőséggel szemben kollektíven, a partneri viszony, a párbeszéd igényével léptek fel. A memorandum szelleme teljességgel pártszerű, hangneme higgadt és felelősségteljes volt - az eltérő környezet ellenére sem túlzás igazi citoyen-gesztusnak nevezni. Az MDP Központi Vezetősége a memorandum-ügy kipattanásakor éppen ülést tartott. Rákosi Mátyás beszédében egyelőre általánosságok szintjén érintette a kérdést: „Van egy rendkívül fontos terület, ahol a márciusi határozat sikerét nem tudtuk bizto-