Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Rainer M. János: Irodalom - politika, 1955

tett 1954. márc. 15-i dokumentumot ugyanúgy iparkodott 'megőrizve (szavakban) meg szüntetni

', mint a márciusi határozat a júniusit. A dokumentum (Darvas volt egyik írója egyébként) megállapításahói megjegyezte: „sok minden alapvető, fontos kérdés továbbra is érvényes ezekben, de ugyanakkor bizonyos korrekciók szükségesek." Az '54-es platform a „nagyobb felelősséggel párosult nagyobb írói szabadság

" elvét hangsúlyozta. „Ez nyilvánvalóan ma is igaz és helyes követelés — de ma, amikor megerősödtek hodalmi életünkben a burzsoá objektivizmus, a burzsoá őszinteség, az 'igazat írd mindenre való tekintet nélkül' hamis nézetei, nyilván az egyébként helyes összefüggéseken belül a na gyobb írói felelősségre kell az erősebb hangsúlyt tennünk." Ezután három fő területen elemezte az írók hibáit, kitérvén egyes személyekre és művekre is. Az hói önkritika (az '53 előtti hodalompolitika „revíziója") túlhajtásáról szólva elítélte Örkény, Sarkadi és Mészáros István vitacikkeit, felszólalásait. A pártosság és a szocialista realizmus kérdésehői szólván ismét csak Örkény István „vátesz-elmélete"

37 került a támadás középpontjába. Ezzel a néppel szembeni feltétlen hűséget hangsúlyozó állásponttal szemben Darvas József kijelentette: „hűnek lenni a néphez ma annyit jelent, hűnek lenni a párthoz", s e hűség konkrét tartalmát a párt mindenkori célkitűzései fejezik ki. Ingerülten vetette egyes költők szemére a közéleti lírától való elfordulást (Benjámin László, Zelk Zoltán), kétségeiket (Juhász Ferenc, Nagy László) rezignációjukat (Fodor András). Az hodalmi egység neuralgikus pontját érintve bhálta Erdei Sándor már említett 1954 decemberi írását és Tamási Lajos pártszervezeti beszámolóját, mivel az előbbi a felszabadulás cezúra jellegét nem hangsúlyozza eléggé, a másik pedig a népi ideológia híveinek szocializmus felé való közeledését spontán fejlődésre bízná — s az eredmény mindkét esetben valami „elvtelen egység". Az írókat (Farkas Mihály szemléletes példázata után) újabb érzékletes kép orientálta — mely egyben Nagy Imre revizionista nézeteire is csapást mért:,,Ahogyan a kisárutermelő paraszti gazdaság nem fejlődik, nem fejlődhet át spontán, magától szocialista gazdasággá, - a nem-marxista ideológiák vallói (még ha oly közel állanak is hozzánk) sem válnak ideológiai meggyőzés, helytelen nézeteik elleni harc (hangsúlyozom, nem fejbeverés: hanem eszmei harc) nélküli szocialista realista hókká." Az utolsó félmondat a helyenként az 1953 előtti hodalompolitikai elveket hangoztató előadásban kétségkívül egy valamivel türelmesebb megközelítést jelez. Ugyanerre mutat az a tény, hogy ugyan Darvas érzékelte az hók egy részének az MDP politikájával való szembenállását, bizalmatlanságát, elutasító magatartását, kijelentette: „Felelőtlenségnek tartjuk az olyan — nem hivatalosan, de itt-ott elhangzó kijelentéseket, mintha az írószövetség valamiféle jobboldali elhajlás góca lenne." Darvas kultúrpolitika részéről kizárt mindenféle békülékenység et, „megalkuvást", egyik záró megállapításában azonban ismét a helyzet reális megítélése tükröződött: „Számolni kell azzal, hogy a mi kultúránk még nem egységesen szocialista kultúra. Társadalmunkban vannak átmeneti-kispolgári rétegek, amelyek ugyan fejlődnek a szocializmus felé, de ideológiájuk alapvetően nem szocialista." Darvas József előadásának közzétételét sem követte vita. Szóbakerült viszont az írószövetség említett jún. 3-i vezetőségi ülésén, a hozzászólásokat azonban nem közölte az Irodalmi Újság. Még a szűkszavú tudósításból is kiderült azért, hogy az írók elutasították az állásfoglalást - a jelenlevő Darvas pedig védekezni kényszerűit.

38 Az elnémult hodalmi viták idején olyan alkotói folyamat bontakozott ki, amelynek eredményei csak jónéhány hónapos késéssel jelentkeztek. Szerényebb méretű hodalmi reformkor igéretét hordozó alkotások születtek - a műveikben való direkt politizálás terhétől „megszabadított" költők és hók alkotásai. Közlésük gyakorta a következő évre tolódott, hatását már egy új, tisztultabb légkörben fejtett ki, sokuk keletkezési ideje 1955 tavaszára-nyarára esik. 1955 szeptemberétől a Simon István és Bodnár György szerkesztésében újjászerveződött Új Hang válik az Irodalmi Újság mellett eme új hullám szó-