Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Rainer M. János: Irodalom - politika, 1955

csövévé - elsősorban hangjukra és témájukra találó költők jóvoltából. Már 1955 őszén napvilágot lát itt Juhász Ferenc (Szarvas-ének, Virágok hatalma) Nagy László, Kormos István, Simon István korszakjelző verseiből jónéhány. Uj novellista nemzedék indul el (Tóth László, Szabó István, Moldova György stb., 1955 nyarán jelent meg „Emberava­tás" c. antológiájuk többek között Sánta Ferenc négy novellájával). 1955-ben írta Déry Tibor Niki c. kisregényét - egy korszakkal való leszámolás korai kísérletét. Olyan drá­mák születnek, amelyek sorsa már más idők viharaival kapcsolódott össze (Gáli József: Szabadsághegy, Háy Gyula: Varró Gáspár igazsága). Kibontakozik a sematizmusból a magyar film: készül a Körhinta, a Hannibál tanár úr,bemutatják a még sok 'maradványt' hordozó „9-es számú kórterem", „Egy pikoló világos" c. alkotásokat. 1955 decemberében az Uj Hangban látott napvilágot Illyés Gyula: Levél a vízgyűjtő­ről és a fenyőről" c. verse, mely ezt a furcsa, mélyben szunnyadó-feszülő, egyelőre csak írók verseiben és elbeszéléseiben kitörő indulatot megrendítő erejű képpel fejezi ki. A köl­tő tűnődve, aztán meghatottan nézi a betonciszternát szétroppantó fenyőgyökereket: „... alul mindenütt, - mindenütt gyökér!/ Vékony, finom, de él az mind, s hogy él!/ Át­fúrva a vaskemény anyagot/ úgy szorongtak a szinte látszatul hagyott/ réteg alatt, mint bőrünk alatt az erek/ vagy mint a termeszek,...//Csak néztem! Milyen szivacs-szerkezet/ milyen szívós tüdő lélegezett /szívta ki levegőjeként a vizetl/Milyen polip-erő, micsoda csáp/erdő szopta ki így e sziklás/hegyből, hol semmi víz más,/a maga zord igazát?...// Es este — elmondják majd Paliék -/a vitában, hogy mindenen át, mindenütt a nép/győz majd, az élet / ki mondott annyi kemény/ és konok érvet?/En." 1955 nyarának végefelé a „látszatul hagyott" réteg alól ismét a felszínre került valami. A versekben és az utolsó ,irodalmi vitában" - ki más? - ismét az írók nevezték meg a mindenki által nyomasztónak érzett dolgokat. IV. Még javában tartott 1955 hűvös tavasza Magyarországon, amikor május 28-án Hrus­csov és Bulganyin Belgrádba érkeztek. Ünnepélyesen, legfelső szinten vonták vissza a sztálini korszak idején Jugoszláviára (és Tito marsalha) vonatkozó vádakat, s a nyilatko­zatban hangsúlyozták: „A különböző társadalmi berendezkedések és a szocializmus fejlő­désének különböző formái az egyes országok népeinek belügyei." Kijelentették, hogy „a katonai tömbök politikája fokozza a nemzetközi feszültséget." (Két hete írták alá az európai szocialista országok és a SZU közös katonai egyezményét, a Varsói Szerződést. 39 ) A belgrádi találkozó egy enyhülési hullám része volt: 1955. május 15-én írták alá az oszt­rák államszerződést, s júliusban tíz év óta először Genfben csúcstalálkozóra gyűltek össze a négy nagyhatalom állam- és kormányfői. 1955. máj. 28-án a Lapkiadó Vállalat párttaggyűlésén Gimes Miklós, a Magyar Nem­zet főmunkatársa felszólalásában a magyar-jugoszláv kapcsolatok rendezését és a Rajk­per újrafelvételét követelte. A támadás éle elsősorban Rákosi ellen irányult, akinek a „titóista ügynökök" leleplezése során elszenvedett „álmatlan éjszakái" ezen a napon né­mileg más megvilágításba kerültek. 40 Válaszul Gimest (s az őt támogató Fazekas Györ­gyöt) kizárták az MDP tagjai sorából. Az „újságíró-ellenzék" tevékenysége — amely 1954 őszén a Szabad Nép szerkesztőségében kezdődött (ehelyütt s források hiányában nem térünk ki rá) — ezzel befejeződött egy időre. Mégis, március óta az első jelentősebb, nyílt ellenállás lévén - kezdetnek is bizonyult. A joggal megváltozott nak érzett külső helyzet és a március óta tapasztalt adminiszt­ratív intézkedések indították az hók jelentős csoportját arra, hogy egyelőre kitaposott utakon síkraszálljanak az irodalmi életet zavaró tényezők felszámolásáért. Ez a törekvés munkál a híres „öregek és fiatalok" vita cikkeiben, amely 1956 októbere előtt az utolsó hodalmi vitának tekinthető.

Next

/
Thumbnails
Contents