Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Rainer M. János: Irodalom - politika, 1955

ami korábban elképzelhetetlennek tűnt: nem riadtak vissza a karhatalommal való összetűzéstől sem. Az éppen induló V. Békekölcsön jegyzése közömbösségbe, itt-ott nyílt ellenszegülésbe ütközött. Ugyanakkor sokan reménykedve tekintettek a Hazafias Népfront szervezésének lendülete, a bizottságokban felbukkanó néhány ,régi arc" felé. Bár semmiféle közlemény nem tudatta, hírek terjedtek el a „süllyesztőből" előkerült vezetőkről: a koncepciós perek életben maradt ehtéltjeinek kiszabadulásáról. Még a külpolitikai helyzet is okot adott némi optimizmusra: 1954 őszén számottevő haladást értek el a genfi négyhatalmi konferencián.

14 A reménykeltő jelenségeket az hodalom is érzékelte. Művekben ez kevéssé mutatkozott (az említett Új Hang-számban Zólyomi Erzsébet verse említhető a HNF megalakulására), az hodalmi közéletben inkább. Erre jellemző Tamási Lajosnak az Írószövetség pártszervezete novemberi taggyűlésén elhangzott referátuma, amely szintén az Új Hang elemzett számában található. Tamási üdvözli az októberi határozatot, s elítéli nemcsak az 1953 június előtti hodalompolitikát (amelyben „nemcsak módszerbeli hibák voltak, hanem komoly elvi hibák, szoros összefüggésben párt- és államvezetésünk hibáival"), de részben az '53 utáni hodalomhányítást is. Az új szakasz irodalmi platformjának számító 1954. márc. 15-i Szabad Nép cikk „nem értékelte kellően a politikai és gazdasági helyzetet", emiatt az írószövetség 1954. júniusi közgyűlése ,aiem bhálta eléggé, nem elemezte a júniusi határozat óta is még meglevő szektáns, dogmatikus nézeteket". Az irodalmi ellentétekről és vitákról szólva Tamási Lajos kijelentette: „... nem egyszer akkor beszéltünk a nemzeti egységről, amikor politikai, gazdaságpolitikai, kultúrpolitikai vonalvezetésünk ténylegesen szinte lehetetlenné tette egy valódi nemzeti egység megteremtését hodalmunkban... nyilvánvaló, hogy az új kormányprogram, a mostani októberi határozat szilárd politikai alapját adja ennek az egységnek."

15 Ugyané taggyűlésen Kónya Lajos, ki a korábbi hodalmi vitákban az 1953 előtti korszakkal való kontinuitás megőrzését vallotta, hozzászólásában visszavonta korábbi nézeteit. Akár Darvas József írására való válasznak is felfogható Kónya következő kijelentése: „Mindaddig, amíg a gátló, negatívjelenségek túlsúlyban vannak, nem csodáDiató, ha irodalmunk is fő feladatának érzi a velük való foglalkozást, a közvetlen beavatkozást. A politikától függ, hogy meddig."

16 Mit jelentett ez a közvetlen beavatkozás? Mindenekelőtt az írói országjárások, szociográfiai riportutak folytatását (erre hívott fel a nov. 5-i párttaggyűléshez intézett levelében Déry Tibor is). A valóság feltárásához kínált alkalmat az új HNF égisze alatt tartott tanácsválasztás — ebben az hók az ország különböző pontjain vettek részt. De ide sorolható Tamási Lajos említett beszámolójának célkitűzése is: „Ha, amint a KV határozata aláhúzza — a párt tagjainak tevékeny részt kell venni a párt politikájának kialakításában, akkor világosan következik az, hogy az hodalompolitika kialakításában a pártnak messzemenőleg a kommunista és pártonkívüli hókra kell támaszkodnia." Ennek az elvnek a jegyében közölte az Irodalmi Újság Aczél Tamás nagy terjedelmű, jellegzetes című írását („Tovább a júniusi úton") amely bhálta Darvas cikkét és az Uj Hang fentebb elemzett számát bíráló Szabad Ifjúságot is.

17 II. Amint láthattuk, 1954 legvégén ellentmondások, párhuzamos folyamatok jellemezték az hodalmi életet. Aczél Tamás írását az Irodalmi Újságban előbb élesebb, majd néhány hét elteltével khnértebb hangú, egyszersmind alaposabb, politikusabb támadás érte.

18 (Maga a szerző már nem válaszolt a bírálatokra.) Ugyanakkor a Csillag szerkesztői (Khály István és Szabolcsi Miklós) helyt adtak lapjukban az 1954 őszi irodalmi vitában saját álláspontjukkal ellentétes véleményt képviselő Erdei Sándor teoretikus írásának. Az 1955.