Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

Mert ez, a nehézségeket a tanácsi dolgozókra áthárító mechanizmus semmit sem oldott meg, a bizalmatlanság, ennek nyomán a bizonytalanság az am úgyis túlbonyolított tanácsi munka hatékonyságának növelésére irányuló törekvéseket csak visszafogta. A BVT ugyanis a II. Kongresszus nyomán 1953. közepéig engedelmesen „harcolt a megbúvó ellenség" ellen. A személyzeti munkára vonatkozó tervekben rendszeresen meghatározták az elbocsájtandó dolgozók számát, s a végrehajtásról ugyancsak rendszeresen beszámoltak. 1951-ben 167 „ellenséges elemet" távolítottak el az apparátusból, s 1952 elején úgy vélték, 1952-ben a fővárosi tanács 1358 dolgozójából 254 dolgozót kell elküldeni. Az elbocsájtások módszere, a munkahelyi légkör érthetővé teszi a tényt, miszerint - egy 1952. évi beszámoló közli ezt - 1950/5 l-ben a BVT-nél 55%-os volt a fluktuáció. A beszámoló utal az egészségtelen tanácsi fluktuációra rámutató párthatározatra, de megjegyzi, „viszont kívánatos volt" javítani a tanács dolgozóinak szociális összetételén. Az ellenség elleni harc indulata 1952-53-ban sem csitult, sőt erősödött, a korabeli értékelés szerint 1953-ban a tanács „éberebben és következetesebben harcolt", mint a megelőző években. 1952. május és 1953. júniusa között a fővárosi appartáusból a tervezett 42 fő helyett 73-at (közülük 36-ot politikai, 14-et szakmai és 23-at egyéb okok miatt), a kerületi tanácsoktól a tervezett 130 helyett 239 dolgozót (közülük 99-et politikai, 42-őt szakmai és 98-at egyéb okok miatt) távolítottak el. Az előzőekben jelzett elbocsájtások, önkéntes eltávozások ellenére a tanácsi anyagok tanúsága szerint még mindig „sok volt az ellenség." A BVT V. B. egyik 1953. áprilisi előterjesztése - nem belső ösztönzésre ugyan - az ellenség elleni eddigi harcról, s a feladatokról a következőket jelenti ki: „Az éberség hiánya súlyosan megmutatkozik a városi és kerületi tanácsok vezetőinél, nem veszik észre a szemük előtt dolgozó ellenség munkáját. Az ellenség elleni harc nem elsőrendű feladata a vezetőknek, elmennek a hibák mellett és nem keresik amögött a beépült ellenség kártevését. Az állandó ellenőrzés hiánya megkönnyíti azok munkáját, néha még támogatja is, ahelyett, hogy eltávolítanák az apparátusból... Itt az ideje, hogy felhagyjunk a szájtátisággal, az opportunizmussal és következetes kérlelhetetlenséggel leplezzük le a még megbúvó ellenséges elemeket, hogy ezen keresztül tanácsainkat megerősítve alkalmassá tegyük az előttünk álló nagy feladatok végrehajtására, hogy a formát valóban szocailista tartalommal töltsük meg."

36 A tanácsi dolgozókkal szembeni bizalmatlanság, elégedetlenség azért is nehezen érthető, mert hisz gazdasági téren az anyagi eszközök szigorú, központi elosztásán alapuló rendszer, szervezeti téren a kettős alárendeltség oly mértékben behatárolta a tanács önálló cselekvési, döntési hatáskörét, hogy döntései a tanácsi munka lényegét nem érintették. A tanácsi munkával szembeni jogos bírálat pedig csak oly részben illethette a tanácsokat, amennyiben e munka meghatározásában, alakításában maga részt vehetett. Az MDP KV 1953. június nagyjelentőségű határozata az államigazgatási tevékenységben is új fejlődési szakasznak volt kiindulópontja. Csak megemlíteni kívánom, hogy a fővárosban a legnagyobb hatása a nagyvonalú lakásépítkezéseket és épülettatarozásokat igérő határozatnak volt, de egyéb intézkedések mellett az új szemlélet látványos jeleként értelmezte a főváros, hogy 1954. októberéig több kisipari engedélyt adott ki a tanács, mint ahány kisiparos 1953. júniusa előtt működött Budapesten.

37 S bár közvetlenül nem kapcsolódott tanácsi tevékenységhez, feltétlenül meg kell említeni a törvényesség helyreállítására szolgáló intézkedések hatását a főváros lakóira. Az MDP KV határozata alapján megszületett új kormányprogram határozatainak végrehajtására a BVT szeptembertől decemberig szóló időszakra új munkatervet állított össze. Magam úgy látom, hogy - tárnám szempontjából - az 1953. júniusi határozat legnagyobb hatása a fővárosi tanácsra az, hogy saját alárendelt helyzetével szembenézve kimondta törvényes államhatalmi és államigazgatási jogkörének súlyos hiányosságait. Ebből