Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez
aug. 29-i tanácsülésen a V. B. enöke azt jelentette, hogy az 1953—54.évi távlati terv elkészült, ám ennek sem a V.B. sem a tanácsülési anyagban nincs nyoma. A tanács vezető munkatársai kezdettől érzékelhették, alapvető feladatuk ugyan a város lakóinak szolgálata, ám hányító szerveik a város érdekeinek képviseleti jogát kisajátították, a tanácstól csak az általuk felismert érdekek szolgálatát várták el. 1953-ban az MDP PB számára a fővárosi tanácsnak jelentést kellett készíteni az 1952. évi munkájáról, illetve a következő évek feladatairól. A jelentéstervezetet vezető munkatársak, szakemberek részvételével egy ankéton vitatták meg. Az erről készült jegyzőkönyv megrendítő szembesülés dokumentuma. A láthatóan nagy gonddal összeállított jelentés az eredmények mellett önkritikusan szól a végzett munkáról, ezen túlmenően vázlatosan - nyilvánvalóan a kapott instrukcióknak megfelelően — a város főbb fejlesztési igényeiről. Az akkori nehéz helyzettel indokolva pl. úgy véli 6—8 év alatt-szükséges előirányozni 50 000 új lakás, 60 db 12 tantermes iskola építését. Az előzetes írásos anyagnak megfelelően — amit ugyan a jelenlevők előző nap kaptak meg — a tanácskozáson felszólalók többsége is a város gondjaiból kiinduló fejlesztési tervekkel foglalkozott. A tanácskozás második felében kért szót az MDP KV képviselője. Kijelentette, bár sok figyelemre méltó észrevétel hangzott el, a párt nem ezekre a kérdésekre vár választ. Nincs arra szükség, hogy a tanács új távlati fejlesztési tervet dolgozzon ki, ezt a Minisztertanács és a szakminiszterek vagy már eldöntötték, vagy el fogják dönteni. A fővárosi tanács — folytatta — a saját munkaterületéről számoljon be, a rábízott feladatok megoldásáról. Ennek részletezése során kiemelte, a párt felső szerve a tanács vezető munkatársainak (V. B. elnök, elnökhelyettesek, V. B. tagok, osztályvezetők, ÁB elnökök, ÁB tagok, aktívák) munkájára kíváncsi, arra, hogy a tanács vezetői a dolgozókra támaszkodva, az ellenséggel harcolva vezetik -e; a tanácsot, úgy, ahogyan azt a párt elvárja. A város vezetői naponta kerültek szembe, bhkóztak a város gondjaival, s talán ezért is, semmiféle politikai, ideológiai érv nem nyomhatta el egészen a város sorsának alakításáért érzett vezetői felelősségüket. Ugy vélem ez magyarázza a csak nagyon kis eredménnyel biztató próbálkozásaikat: a minisztériummal szemben is képviselni, vállalni a város érdekeit. A gazdálkodást meghatározó tanácsi döntések ugyan éles hangú viták nélkül, csendes egyetértésben születtek meg, ám a felszólalások során gyakran fogalmazódtak meg a határozatban nem biztosított reális igények is. A minisztériumi döntések előkészítését is célzó előterjesztések a tényleges helyzetet tükrözték, esetleges javaslataik túlzásoktól mentes szükségleteket fejeztek ki. Az éves tervek készítésének idején a főváros alkalmanként külön felterjesztésben is szükségesnek vélte jelezni az el nem fogadott igények jogosságát, s kérni ennek minisztériumi felülvizsgálatát. 1950. júniusában a tanács elkészítette a főváros 1951. évi lakásfejlesztési tervét. Az OT ekkor 120 millió Ft-ban állapította meg az új lakások építésére szolgáló hitelkeretet, később ezt az összeget csökkentette 60, 38 majd 17 millió Ft-ra. S 1950. november 28-án Nezvál Ferenc a V. B. elnökhelyettese azt jelentette be az 1951. évi lakásépítkezések beépítési terveinek tárgyalásakor, hogy a lakásfejlesztésre fordítható engedélyezett hitelkeret jelenleg 2,8 millió Ft, „... úgy hogy a jövő esztendőben nem építkezünk." Valami remény mégis élhetett a V. B. tagjaiban, mert ennek ellenére az 1951. évi lakásépítkezések helyét és sorrendjét mégis megállapította. Valóban az újabb tárgyalások eredményeként az OT végülis 23,3 millió Ft-ot biztosított a tanácsnak lakásfejlesztésre. Országos gazdaságpolitikai: nehézségek tükröződését éppen úgy megfigyelhetjük, mint a tanácsi állásfoglalás hatását az országos döntésekre a BVT 1953. évi beruházási tervének változatait vizsgálva. 1952. szeptemberéig a szakminisztériumok összesen 221 millió Ft beruházási keretet engedélyeztek a tanácsnak. A tanács úgy ítélte meg, a minimális fejlesztési igények kielégítéséhez sem elegendő ez az összeg, a V. B. elnöke Pongrácz Kálmán ezért a személyes megbeszélés után írt felterjesztésében azt kérte Vas Zoltántól, az OT elnökétől, támogassa a főváros 500 millió Ft-os beruházási igényét. Leve-