Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

megemlítenek néhány elgondolkoztató tényt, mely e kapcsolat felülről irányított, alárendelt voltából következett. Amíg 1950-ben az első tanácsüléseken a tagok 85%-a volt jelen, egy év múlva a tanácstagok 35—40%-a hiányzik rendszeresen, s ez az adat jellemző marad mind a főváros, mind a kerületek vonatkozásában a vizsgált időszak egészén át.

22 Márpedig a tanácsnak, mint szervezetnek a működését az apparátusban dolgozókon kívül a tanácstagok láthatták át leginkább, hiányzásaikat így nem függetleníthetjük saját tanácstagi tevékenységük értelmének megítéléséről. A tömegszervezeti munka fontos elemének számító tanácstagi beszámolókat imponáló adatok jellemzik. Egy évben kétszer, tavasszal és ősszel tartottak a fővárosban 2000-3500 beszámolót, ahol átlagosan 50-100 ember, így összesen 200 000 -290 000 budapesti jelent meg, s közülük 20 000-29 000 fő mondta el közérdekűnek minősített javaslatát. A közel 300 000 ember minden bizonnyal képes lehetett volna a város népe, a tömegek érdekeinek képviseletére, s a tanácstagi beszámolók alkalmas keretei lehettek volna a kölcsönös elvárások szembesítésének, ám nem ez történt. A lajstromos választás következtében a tanácstagot többnyire nem ismerték, ott a gyűlésen kellett őt bemutatni saját választóinak. A központilag összeállított anyag alapján elmondott beszámoló után a jelenlevők többségében nem merült fel a gondolat, hogy a tanácstól, mint érdekeik képviseletére választott szervtől bármit is számonkérjenek, vagy azt bármiért is felelőssé tegyék, ez áttételesen csak a különböző lakossági igényeket javaslatokat megfogalmazó hozzászólásokban jelent meg. A felszólalók jelentékeny része teljes egyetértését nyilvánítva a tanácstagi beszámolóval, társadalmi munkára tett felajánlásokat: járdák salakozása, fák ültetése, játszóterek bővítése stb. Ily módon a beszámolókról szóló tanácsi anyagok az előkészítés módszereit csak eredményessége alapján mérlegelve, az évenkénti megjelentek nagy számát, az elhangzott, összesen közel 50 000 közérdekű javaslatot — nem minden alap nélkül — a tanács és a tömegek kapcsolatának nyilvánvaló eredményeként értelmezték. Arról már nem szólnak ezen anyagok, hogy a sok-sok közérdekű javaslatból mi valósult meg, s nincs példa arra sem, hogy az itt felmerülő javaslatokkal a tanács vagy a V. B. érdemben foglalkozott volna. (A tanácstagi beszámolók előkészítése, lezajlása természetesen gyakran szerepelt a testületi ülések napirendjén.) A tanácstagok fogadóóráira — egyértelmű állásfoglalásként — a gondos előkészítés ellenére sem mentek nagyobb számban az emberek. 1952. I. félévében pl. 4275 alkalommal tartottak a kerületben fogadóórákat, ahol mindössze 9656 fő jelent meg. Nyilvánvalóan azért is vált gyakorlattá, hogy a tanácstagok választóikat otthonaikban keresték fel, mindkét formánál (a fogadóóráknál és a lakólátogatásoknál) ügyelve arra, a beszélgetéseket a „dolgozó nép felvilágosítására, nevelésére" használják fel. Ez nem lehetett könnyű, hisz a fogadóórákon a megjelentek 80—90%-a KIK, illetve lakásügyi panaszát mondta el, s ezen panaszok orvoslására a tanácstagok érdemi segítséget csak kivételes esetekben tudtak nyújtani. „A tanács és dolgozók közötti kapcsolat megszilárdítása: a tanácsi munka megjavításának alapvető feltétele. Erre hívják fel a figyelmünket a pártkongresszus határozatai, erre tanítanak a szovjet tapasztalatok. Ennek a kapcsolatnak legfontosabb formái az állandó bizottságok."

23 mondta a BVT VB elnöke tanácsülési beszámolójában. Az állandó bizottságok (továbbiakban : ÁB) amint azt már említettem a szakigazgatási szervek, az osztályok munkáját voltak hivatva segíteni. Az ÁB-k mellett egyes részfeladatok végzésére albizottságokat szerveztek, ennek megfelelően működött pl. a Közlekedési ÁB Balesetet Elhárító Albizottsága, Műszaki Albizottsága, Közönség Nevelő Albizottsága; az Oktatási ÁB Családnevelési Albizottsága; az Építési ÁB Építési Munkahelyeket Látogató Albizottsága; s a Munkaerőgazdálkodási ÁB-nak a Nők Fokozottabb Munkába Állítását Elősegítő Albizottsága stb. A tömegek