Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

problémákról is, de sokkal hosszasabban az ellenség kártevő munkájáról: „Ismeretes - mondta - hogy 1950 folyamán az ellenség időről időre több alkalommal kísérelte meg, hogy közellátásunkat, a folyó szükségleteket messze meghaladó tömeges vásárlásokkal zavarja, mesterségesen sorba állásokat szervezett és mindent elkövetett, hogy megpróbálja megnehezíteni közellátásunkat. E gálád célja érdekében az ellenség kihasználta saját gyengeségeinket, s az államgépezetünkben, szocialista kereskedelmi apparátusunkban megbúvó kártevő elemeket... Pártunk Központi Vezetősége felismerte népünk ellenségeinek megváltozott taktikáját. Felismerte, hogy a közellátás kérdése harci kérdés, az élesedő osztályharc kérdése. Felismerte, hogy a kizsákmányoló osztályok, s általában népünk ellenségei, miután a legtöbb területen vereséget szenvedtek, a közellátást szemelték ki, mint a népi demokrácia ellen hányuló aknamunkájuk egyik legfontosabb harci terepét"

18 Nos, a tanács azért semmit sem tehetett, hogy a boltokba kerülő áruk mennyisége valamivel is nagyobb legyen, az áruelosztás a Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörébe tartozott, s a piaci áruforgalmat ugyancsak miniszteri rendeletek szabályozták. A tanács feladata a közellátás körébe sorolt áruk budapesti forgalmának figyelemmel kísérése, erről különböző: napi, heti és még nagyobb időszakot átfogó jelentések készítése. E jelentések a hiányokról sem hallgathattak, s igyekeztek a hiányok okaha is valamiféle választ adni. 1950 őszén nagy beismerésként a tanács megszervezte tizennégy fővárosi nagyüzem dolgozóinak - családtagokkal együtt 200 000 fő - közvetlen ellátását a legfontosabb élelmiszerekből. A nagyüzemi dolgozók a heti élelmiszercsomagokon kívül 1950-ben külön akció keretében kaptak még téhe burgonyát, illetve hagymát is. A közellátásról szóló tanácsi jelentések, beszámolók megemlítik ugyan a város szükséglete, s a kiszállított áruk mennyisége közötti különbséget, az elosztási és szállítási hiányosságokat, a hiányok fő okaként azonban — a felsőbb szervek állásfoglalását elfogadva és visszhangozva — az ellenséget jelölték meg. Az értékelések ezért sokszor nem voltak belső zavartól mentesek, hisz a jelentésekben esetenként közölt összehasonlító forgalmi adatok a hiány valós okaira derítettek fényt. Egy 1950. aug. 3-i jelentés pl. megállapítja: „A háborús hírverők és rémhírterjesztők munkájának volt következménye, hogy július hó első felében vásárlási láz indult meg, és ez csúcspontját akkor érte el, amikor a külpolitikai események között megjelent az a hír, hogy az imperialista agresszorok hadseregét az ENSZ saját hadseregének ismerte el..." (utalás a koreai háborúra — Sz. K.) A „vásárlási hisztéria" ismertetése után kijelenti: „A fentiek nyilván az ellenség munkájának következményei, mert hiszen az elmúlt hónapban élelmiszer vonalon általában javulás mutatkozott..." Ám ugyanezen jelentés egy másik részében azt olvashatjuk, hogy a „Húsellátás területén kétségtelen nehézségek voltak." s magyarázatul azt, hogy 1950. júliusában marhahúsból a szokásos mennyiség felét kapta a főváros. S megemlíti még, hogy zavarok voltak ä tej és tejtermékek, a burgonya, illetve a zöldség- és gyümölcsellátásban.

19 Egy másik, két évvel későbbi jelentés, miközben beszámol a zsírvásárlási korlátozás bevezetéséről, az élelmiszer üzletek előtti sorba állásokról, magabiztosan jelenti ki: „Ellenséges hírverés és osztályidegen elemek kísérletezése nem tudta megzavarni közellátási feladataink teljesítését. Az ellenség támadását, amely felvásárlásokban jelentkezett, a tömegek széles körű bevonásával, ellenőri és információs hálózatunk fejlesztésével sorozatosan visszavertük. Védekező és magyarázó jellegű magatartás helyett gyors intézkedéseket tettünk, amelyek nyomán a közellátás megzavarására irányuló próbálkozások sikertelenül omlottak össze."

20 E pár mondat többé-kevésbé pontosan tükrözi vissza azokat az elvárásokat, amelyeket a felsőbb szervek a tanácsokkal szemben támasztottak. Ez pedig nem volt kevesebb, mint a csökkentett árualap elfogadtatása a budapestiekkel. Ennek érdekében végezték munkájukat a kereskedelmi osztályok hányításával a kereskedelmi állandó bizottságok és albizottságok tagjai az aktívákkal, valamint a társadalmi ellenőrök. Tekintélyes apparátusról volt szó, különösen ha mellettük még a népnevelőket is figyelembe vesszük, hiszen