Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

A tszcs-k tervének teljesítése mellett 19 000 földtulajdonos be szolgáltatási kötelezettségének teljesítését kellett biztosítani. Nagylétszámú begyűjtési apparátus végezte ezt a munkát, a legfontosabb termények begyűjtésének tényleges időpontjában - elsősorban az ún. mezőgazdasági kerületekben - más osztályok dolgozóinak segítségét is igénybe véve. A nagy mezőgazdasági munkát: az aratást alapos, nem kifejezetten csak szakmai előkészület előzött meg: határozatot hozott a V. B., a kerületi mezőgazdasági osztályok vezetőinek értekezletet tartottak, gépállomási tanácskozást, gazdagyűléseket és ÁB üléseket szerveztek, s szükségesnek tartották a rendőrség és a tűzoltóság együttműködésének biztosítását is. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint a gabonánál jóval több gondot okozott az apparátusnak az őszi termények, valamint a sertés, baromfi és a tojás begyűjtése. Büntető szankciókat, a tervek felemelését a termelőszövetkezeti csoportokkal szemben is alkalmaztak mulasztás esetén. Könyörtelenek voltak azonban a földtulajdonosokkal szemben alkalmazott eszközök: az amúgyis magas beadási kötelezettség felemelése, kártérítések, helyi elszámoltatások, végül — különösen a kulákokkal szemben — rendőri büntető-bírói megtorlások, bírósági eljárások kezdeményezése. A felsőbb szervek értékelését, elvárásait is tükrözi, hogy a V. B. enöke a BM-nek — illetve az MDP Budapesti Bizottságának — írt havi jelentésében 1951-től két éven át a fővárosi tanács gazdasági feladatainak sorában elsőként a mezőgazdasági munkákról, a tszcs-k fejlesztéséről, valamint a begyűjtésről írt. Ezen jelentések miközben rendszeresen beszámolnak az elért eredményekről, a tervek teljesítése érdekében hozott büntető intézkedésekről, arról is vallanak — ha nagyon óvatosan, rejtetten is — hogy esetenként maguk a tanácsi dolgozók sem értettek egyet azokkal az utasításokkal, amelyek végrehajtására őket az állami fegyelem, a hivatal kötelezte. 1951. októberi jelentésében a V. B. elnöke megállapította: ,,A kukorica begyűjtésnél a kerületi tanácsok dolgozóinak nagy része is az ellenséges hírverés és a gazdák shánkozásainak uszályába került."

12 Az ügyben hozott intézkedések között számol be a XXI. ker. Tanács osztályvezetőjének és előadójának levélváltásáról. Egy évvel későbbi jelentésében pedig azt állítja a fővárosi tanács vezetője: „Amilyen nagyszerű lendülettel folyt a gabona begyűjtése, annyira vontatottan halad az őszi termények begyűjtése. A gazdálkodók nagy része elmulasztja bejelenteni a kukoricatörés és a burgonyaszedés időpontját. A termények beadásával is késlekednek. A kereskedelmi, mezőgazdasági és begyűjtési osztályok lazán kezelik ezeket a kérdéseket és húzódoznak a büntetések alkalmazásától, valamint a helyszíni elszámoltatások végrehajtásától. A hibák kijavítása érdekében IX. 22-én osztályvezetői és főelőadói értekezletet tartottunk."

13 A hatósági zaklatások módszerére, a földdel rendelkezők kiszolgáltatottságára derít némi fényt az alábbi pár sor: „Az ellenség elleni harcot azzal folytatjuk, hogy a Begyűjtési Minisztérium rendelete alapján megindítottuk a kulákok helyszíni elszámoltatását. Az elszámoltató bizottságban részt vett a Tej-, Tojás és Baromfi Vállalat, valamint az Állatforgalmi Vállalat egy-egy megbízottja és az illetékes kerületek begyűjtési előadója. Az eddigi elszámoltatások nem sok eredménnyel jártak, mert terményt a kulákoknál nem igen találtunk, legfeljebb annyit, amennyi a vetéshez szükséges. Az elszámoltatást minden nap ellenőriztük a helyszínen."

14 Mezőgazdasági munkájának végzése során a fővárosi tanács a Földművelésügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium a Begyűjtési Minisztérium, illetve a megfelelő pártszervek számára kizárólag mint utasításaikat végrehajtó apparátus létezett, a földdel rendelkezők számára ugyanakkor a kényszerítő és megszégyenítő eszközöket is alkalmazó, tőlük elidegenedett hatalomként jelent meg. A tanács másik új, a szocialista átalakuláshoz ugyancsak szorosan kapcsolódó feladata a helyi ipar megszervezése volt. A 10 főnél kevesebbet foglalkoztató kisüzemek államosítása után ezen üzemek berendezéseinek, gépi felszereléseinek egy része gazdátlanná vált, ezen túlmenően a magán kisipar radiális felszámolása

15 is szükségessé tette az állami tulajdonba került értékes termelőeszközök bevonását a termelésbe, e kisüzemek társadalmilag