Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

gyorsabb megoldását. Az FKT tanácsülésén

70 vita alakult ki, melyben főként a Dunakorzó szélesítését igényelték. Fischer József több megoldási lehetőséget is ismertetett.

71 A határozat úgy szólt, hogy a korzót minél szélesebbre kell tervezni. Mivel nem volt kész városrendezési terv, a pályázatot csak a szállodasor közvetlen területére írták ki, de lehetővé tették a Mária Valéria utca túloldalára átnyúló megoldások benyújtását is..

72 Összesen 71-en pályáztak, több tervet is díjaztak, illetve megvettek. A nyertes pályaművek többsége korszerű beépítést alkalmazott, a Vigadóra szimmetrikus elhelyezéssel. Ez többeknél két-két külön épületet jelentett, közös földszinti szárnnyal összekötve. Noha a régi szállodasort gyakran kritizálták, mert úgymond elfalazza a Duna-partot, a pályázók egy része méginkább ezt tette. Sokan gondot fordítottak a Vigadó kihangsúlyozására, előterének megfelelő térfalakkal történő kialakítására. Az épületek magasságát is úgy tervezték, hgy lehetőleg ne nyomják el a Vigadót. A tervek elsöprő többsége teljesen új szállodasort tervezett — a helyreállítható régi épületek belekombinálása az új megoldásba egyedülálló és értékes kivételnek számított.

73 Egyik díjazott tervet sem fogadták el a végleges megvalósítás alapjaként. Az FKT egyrészt tárgyalásokat kezdett a telektulajdonosokkal a szállodák felépítésének lehetőségeiről,

74 másrészt elkészítette saját tervét. Ez pontosan egyik pályaműnek sem felelt meg, leginkább Kamarássy Jenő elképzeléséhez hasonlított. Két-két horizontális jellegű, a Vigadóra szimmetrikus épületből állt volna, oly módon,hogy hangsúlyozza aVigadó épületét, és megtartsa a pesti Duna-sor hagyományos horizontális összhatását, másrészt lehetőség legyen a fokozatos megvalósításra, a még használható épületek ideiglenes megtartásával. Az FKT terve 1947-ben készültel, és nagy vitát váltott ki a városrendezési bizottság ülésén,

75 s végül nem mint részletes rendezési tervet, hanem csak mint rendezési elgondolást fogadták el. A körülmények már az első konkrét lépések megtételét sem tették lehetővé. A kérdéskomplexum megoldása még évtizedekig elhúzódott, tulajdonképpen ma sem teljesen lezárt. A Duna-parti lakótelep tervpályázata A Duna-parttal kapcsolatban még egy tervpályázatra sor került. 1945 végén a Közmunkatanács 13 helyen tervezte lakótelep létesítését.

76 Ebből kettőre, a Duna-partira és a Magdolnavárosira meg is történt a kiírás, együttes pályázat formájában, melyet az FKT és a Székesfőváros közösen írt ki. Erre az új építkezéseket előkészítő bizottság tett javaslatot.

77 Itt ellenvetések is elhangzottak, mert tisztázatlan volt, hogy köz- vagy magánépítkezésekről lesz-e szó, és ki fogja finanszírozni a munkákat. Harrer Ferenc véleménye szerint a helyreállítások sürgősebbek lettek volna az új építkezéseknél. A pályázat tervét mégsem vetették el. A Városrendezési Bizottság ülésén a minél előbbi lebonyolítás mellett foglaltak állást, azért, mert noha az építkezések még nem aktuálisak, ha mégis időszerűvé válnak, ne legyen fennakadás. Feltételezték, hogy ha a kiírás és az előkészületek még az évben megtörténnek, kora tavaszra elkészülnek a tervek, s így 1946 tavaszán adott esetben akár az építkezéseket is meg lehet már kezdeni. A pályázat deklarált célja az volt, hogy ,,a változott körülmények gondos mérlegelésével készült tervek alapján adatokat szolgáltasson korszerű lakótelepek létesítésére, szellemi és fizikai munkásrétegek lakástípusainak kialakítására, az építkezés racionális előkészítésére és lefolytatására."

78 Olyan szempont is volt, mely az építészeknek kívánt elfoglaltságot biztosítani egy számukra mostoha időszakban. A tervezési irányelvek szerint a telepeket egységes alapelvek szerint kellett megtervezni, sorozatgyártásra alkalmas módon, részletesen, szinte az utolsó szögig, a gazdasági szempontok figyelembevételével. „A tervpályázat olyan időszerű gondolatok beszerzését is célozza, melyek az építőanya-