Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

csomópont kialakítására. A forgalom alsó rakparton vezetése tehát a megoldás, de a rakpart szintjét meg kell emelni. A főváros küldöttei forgalombiztonsági okokból ellenezték az alsó vezetést. Preisich Gábor úgy pontosította az FKT álláspontját, hogy az utat a Margit-hídnál lehet felül vezetni, de tőle délre alul kell. A fővárosi idegenforgalmi hivatal képviselője a sétányok és a fürdőváros szempontjait helyezte előtérbe. Harrer szót emelt egy esetleges ideiglenes megoldással szemben. Hangsúlyozta a kérdés fontosságát; miszerint ,,a fővárosi úthálózat legprimerebb feladatának a Duna-partok szerepének megoldását tekinti."

63 Nézete szerint a kiindulási pontot a hidak kell, hogy jelentsék, minden mást hozzájuk kell igazítani. Az útvonal jellegét tekintve egyetértett egy korábbi hozzászólóval, aki-szerint ez nem gyorsforgalmi, hanem átmenő forgalmi útvonal lenne. A Duna-parti utak témájában tehát a főváros és a Közműtanács eltérő elképzelései ütköztek egymással. A vitában egyik nézet sem kerekedett felül. Az FKT nemsokára bekövetkező megszüntetése miatt a koncepció nem fejlődhetett tovább, a kérdés csak a közelmúltban vált újra aktuálissá. Budapest Duna-parti sávjának nemcsak a szárazföldi közlekedésben szántak szerepet. Feltételezték, hogy a város légiforgalma rövid időn belül akkorára növekszik, hogy a meglevő repülőterek még bővítés esetén sem tudják ellátni. Ezért újabb létesítését tervezték, többek között a Duna mellé, a Csepel-sziget északi csücskére.

64 Ez az elképzelés elég sokáig tartotta magát, csak a kikötő bővítési terve miatt mondtak le róla.

65 Ez az elgondolás mai szemmel nézve nagyon naivnak tűnik — de abban az időben kivihetőnek látszott. A Duna-parti szállodasor újjáépítési tervei Eddig jórészt a hidakról és a hídfőkről esett szó, a közöttük levő partszakaszokról alig. A Közmunkatanács ezek újjáépítésével is foglalkozott, ezekre a területekre az FKT (és a főváros) már nemcsak a maga kebelében készített terveket, hanem pályázatok kiírására is sor került. A legismertebb a Duna-parti szállodasor tervpályázata, mely a főváros egyik legexponáltabb és leginkább sérült részére vonatkozott. Mivel a pályázat, a pályaművek és az egész szállodasor-kérdés közismert, a közelmúltban is publikált,

66 csak néhány fő momentumról lesz szó — a teljesség kedvéért. A híres budapesti Dunakorzó szállodasora, mely a Roosevelt és a Petőfi tér között, a Vigadó két oldalán terült el, komoly sérüléseket szenvedett. A középen álló Vigadó kis híján elpusztult, de olyan nemzeti és építészeti értéknek tekintették, hogy helyreállításának kérdése szinte vitán felül állt.

67 Ellenkező előjellel, a szállodasor újjáépítésével kapcsolatban is hasonló volt a helyzet. Itt az eredeti állapot helyreállítása volt az ami szinte szóba sem került. A pusztítások mértéke ezt részben alá is támasztotta. A Thonetudvaron (az épületsor egyetlen ma is álló épületén) kívül csak a Bristol Szálló volt az, amelyik nem sérült meg súlyosan. így három lehetőség adódott. Az egyik az a szinte a mai napig vissza-vissza térő gondokit, hogy mindent lebontva, az épületek helyén zöldterületet létesítve parksávot alakítsanak ki. Ezt egyrészt anyagi, másrészt esztétikai okokból vetették el. Ugyanígy nem akarták az épület sort régi formájában helyreállítani. Maradt az utolsó megoldás: egy teljesen új szállodasor építése, korszerű beépítéssel, a modern igényeknek megfelelően.

68 Noha ez volt a legköltségesebb megoldás, ezt választották. A városrendezési bizottságban már 1945 októberében bejelentették, hogy az előkészítő munkálatok megtörténtek.

69 A főváros katasztrofális szállodahelyzete, a várt idegenforgalom és a terület városképileg központi helye tette sürgőssé a kérdés minél