Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

oldani a problémát. Pesten a kocsipálya konzolos kibővítése lenne az ideiglenes, a templom (tervezett) eltolása a végleges rendezés. A hároméves tervben egyébként az újjáépítés nem szerepel, csak a romok eltávolítása. A leiratra a városrendezési bizottság és az FKT úgy reagált, hogy megkérte a minisztert, állásfoglalását ne tekintse véglegesnek addig, „amíg a problémának minden hányban való megvizsgálása az összes érdekelt hatóságok bevonásával tartandó szakértekezleten meg nem történt."

53 A városrendezési osztályt utasították, hogy dolgozzon ki részletes terveket az eredeti helyen és alakban való felépítésre is. Tehát a miniszteri állásfoglalást is csak mint egy lehetséges alternatívát vették tudomásul, távolról sem fogadva el érveit. Mivel a híd kérdése más, sürgősebb problémák miatt lekerült a napirendről, az eltérő elképzelések összeütközésére a Közmunkatanács fennállása idején már nem került sor. A híddal kapcsolatos viták több mint egy évtizeddel később folytatódtak. A nézetek sokféleségére jellemző az az álláspont, melyet a Közmunkatanács doyenje, Harrer Ferenc fejtett ki egy más probléma tárgyalásakor, miszerint „nyugodt lélekkel meri elfoglalni azt az álláspontot, hogy az Erzsébet-hidra a Lánchíd megépítése után nincs is szükség, de számolva avval, hogy a híd — sajnos — megmarad és tűrni kell, de legalább a teherforgalom kerülje el ezt a hidat."

54 Ugy tűnik, az Erzsébet-híd újjáépítésének kérdése volt az a probléma a korszakban, melynél a minisztérium, a főváros és a Közmunkatanács (és ezen belül a különböző személyek) álláspontja talán a legeltérőbb volt, és sehogyan sem sikerült összeegyeztetni. A többi Duna-híd távolról sem okozott annyi problémát, mint az eddigiek. így a Közmunkatanács szerepe (ha volt egyáltalán) is kisebb volt újjáépítésükben. 1947 nyarán a Déli összekötő vasúti híd helyreállítása került a városrendezési bizottság és az FKT elé. A híd közigazgatási bejárása során ugyanis nézetkülönbség merült fel a minisztérium és a Közmunkatanács képviselője között.

55 A vita tárgya az volt, hogy a minisztérium csak a vasúti híd rekonstrukciójára gondolt, míg a Közmunkatanács — ahogy felterjesztésében kifejtette —, a kétnyomú vasúti híd mellett négynyomú gyorsforgalmi közúti hidat is szükségesnek tartott volna, s a kettő egyidejű létesítését javasolta. A főváros támogatását is kérték az ügyben. A közlekedési miniszter leiratában közölte, hogy az építési engedélyt már megadta, és ismertette minisztériuma álláspontját.

56 Eszerint az újjáépítés két ütemben fog történni, két egyvágányú híd létesítésével, míg az FKT és a Székesfőváros együttes kérésének (egy kétvágányú vasúti híd építése) nem tud eleget tenni, de olyan megoldást terveznek, mely egy leendő közúti híd létesítését nem akadályozza meg — legfeljebb pillér- és hídfőszélesítésre lesz szükség. Az FKT a közlést azzal a feltétellel vette tudomásul, hogy ha „a Tanácsnak a Nagy-Budapesti közúti gyorsforgalmi hálózatában elképzelt tervében szereplő ezen a helyen építendő közúti híd megépítését nem teszi lehetetlenné."

57 Ez a probléma napjainkban vált csak aktuálissá, mutatva, hogy egyrészt a Közmunkatanács jól látta a főváros és közlekedésének bizonyos fejlődési tendenciáit, másrészt hogy ez a fejlődés mennyivel később következett be, mint feltételezték. Voltak olyan fővárosi hidak is, melyek kérdése egyáltalán nem került az FKT elé, igy az Északi összekötő vasúti híd, a Boráros téri (Petőfi-) híd és az Árpád-híd. Az utóbbi pesti hídfőjének és környékének kialakítására azonban készített a Közmunkatanács részletes rendezési tervet. Erre nem először került sor, a harmincas években már foglalkoztak az Árpád-híd környékének szabályozásával mind a budai, mind a pesti oldalon.

58 Ezeket a terveket a háború után korszerűtlen beépítésük, erőltetett szimmetriájuk, csillagszerűen összefutó, forgalmilag indokolatlan sugárútjaik miatt már elavultnak tartották. így az Árpád-híd pesti hídfőjére új megoldásokat dolgoztak ki. A Közmunkatanács tervének

59 lényege a zavartalan és kereszteződésmentes kelet—nyugati forgalom biztosítása a híd és a Róbert Károly krt. között, amit a Váci út áthidalásával, felüljáróval terveztek megoldani. A forgalom a hídfőtől a Váci útig emelt pályán haladt