Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

állásfoglalás született, hogy figyelemmel a Kálvin tér rendezésének pályázatára, olyan megoldást kell kialakítani, hogy a „a Fővámpalota lehetőleg megtartassék."

37 A Ferenc József híd, melynek hídfőjénél a Vámház ennyi problémát okozott, maga is vita tárgyává vált. Kiss Tibor beadványában a felesleges díszítések eltávolítását javasolta, mivel „a konstrukció olyan szép, hogy magáért beszél."

38 A javaslatra, hogy ez ügyben vegyék fel az érintkezést az illetékes minisztériummal, Fischer elnök azt válaszolta, hogy ez már megtörtént, de ott túl drágának tartották. Ö a maga részéről egyetért az indítvánnyal, és javasolja az elvi állásfoglalást. A következő tanácsülésen

39 a kérdést a művészeti és műemlékvédelmi bizottsághoz tették át, ahol együtt tárgyalták a Magyar Művészeti Tanács hasonló tárgyú javaslatával.

40 Élénk vita alakult ki a századfordulós cirádák ügyében. Egyesek kételkedtek abban, hogy eltávolításuk valóban olyan sokba kerülne-e. Más hozzászóló még a korlátot is eltávolította volna „ha már egyszerűsítés, legyen radikális" indoklással. Ugyanakkor olyan álláspont is elhangzott, „hogy Budapest jellegzetes építményét egy későbbi kornak megváltoztatni nincsen joga." A bizottság helyszíni szemlét javasolt, háromtagú szűkebb bizottság közbejöttével. Az iratokban további nyoma nem maradt a javaslatnak. Az mindenesetre tény, hogy a hidat eredeti formájában állították helyre. Hasonló jellegű probléma a Gellért-fürdő épületével kapcsolatban is fölmerült, építészeink körében népszerű volt a „sima vonalú" újjáépítés ötlete, s aki ezt ellenezte, az is egyetértett bizonyos díszítések eltávolításával.

41 A háború előtt a Margit-híd volt Budapest legnagyobb forgalmú hídja (ma is az), ezért minél előbbi helyreállítását tervezték, rögtön a Szabadság-híd után. Az eredeti helyen és formában akarták újjáépíteni. Volt ugyan olyan alternatív javaslat, mely délebbre helyezte volna, a Bem József utca vonalába, de ezzel a tervvel sohasem foglalkoztak komolyan. Nemcsak anyagi okokból volt irreális (így nem lehetett volna felhasználni az eredeti pilléreket és feljárókat), hanem egyébként is, hiszen egy délebbre fekvő hídról nem lehetett volna lejárót építeni a szigetre, a városkép is károsodott volna. Az egyetlen érv, mely az arrábbhelyezésmellett szólt, hogy így kiküszöbölhetnék a Mártírok útja kettős törését, kevésnek bizonyult. A híd és környéke három forgalmi problémát is okozott. Ezek közül a híd tengelyének megtörésén és a szigetre kanyarodó forgalom okozta torlódáson nem lehetett segíteni a hídszerkezet megváltoztatása nélkül; de a budai hídfő problémájának megoldására részletes tervek készültek. A kérdés megfelelő rendezését nehezítette annak szükségessége, „hogy a híd helyreállításának idejére olyan elgondolásunk legyen, amely alkalmas a jövőben várható fokozott forgalom lebonyolítására, és amellett oly ütemekben hajtható végre, hogy a végleges forgalmi megoldásig az útvonal kielégítően funkcionáljon."

42 A feladat a hídfő és környékének kialakítása, illetve a Mártírok útja északi szakasza keskenyebb és kanyargós vonalvezetésének kiküszöbölése volt. Ugyanakkor meg kellett oldani a híd és az alsó rakpart forgalmi kapcsolatát is. (A felső rakpart átmenő forgalmának megszüntetése ennek feltétele volt.) A csomópont és környéke kialakítását három ütemben tervezték. Az elsőben került volna sor a híd és a Duna-part kapcsolatának kereszteződésmentes kialakítására. A felső szintre emelt alsó rakpart forgalma körforgalmú csomóponttal kapcsolódott volna a hídhoz az eredeti szinten maradó hídfők kis parkjainak megkerülésével. A Mártírok útja sok kereszteződése közül többet felszámoltak volna. Kisajátításokra és bontásokra ebben az ütemben nem került volna sor, az útvonal szűk keresztmetszetén egyirányúsít ássál akartak segíteni, de a mai, hasonló megoldással ellenkező hányban — a hídra vezető forgalmat hagyták volna meg a Mártírok útján, míg a másik irányút terelték volna el, mégpedig a Rózsadomb oldalában levő útra, a templom mögötti áttöréssel a Mechwart térig. Ezenkívül csak a HÉV-állomás kitelepítését tartották szükségesnek, ily módon akartak aránylag kevés munkát és költséget igénylő, de sokáig kielégítő megoldást létrehozni. A második ütemben, a Mártírok útja forgalmának telítődésekor és a Bem J. utca