Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

1945 őszén ismertette és illusztrálta a városrendezési ügyosztály tervét a tabáni fürdőközpont kialakítására.

3 A Közmunkatanács az első perctől kezdve komolyan foglalkozott a gyógyfürdők problémájával. Először a Margitsziget került napirendre, mivel a sziget mára század eleje óta az FKT kezelésében volt, és itt nem kellett attól félni, hogy a tervező vagy építő tevékenység ellentétbe kerülhet a majdani városrendezési tervekkel. 1945 márciusában a tanácsülésen tárgyaltak a sziget sorsáról.

4 Kaffka Péter ismertette tervezetét, mely szerint a Margitsziget a jövőben kizárólag gyógy- és üdülési célokra lenne használandó, a sport- és szórakoztató létesítmények nagy részét máshová (az előbbieket az óbudai hajógyári szigetre) kellene telepíteni. Bár volt ellenvetés, ez a koncepció lett a további tervezés alapja. A fürdőváros kérdése először egy beadvány folytán került az FKT napirendjére.

5 Egy cég sodronykötélpálya létesítését javasolta a Belváros és a Tabán között az év őszén. Három-négy percenként 20 személyt terveztek ily módon átszállítani a Duna fölött. ,,Ha az Erzsébet-híd nem épül fel, akkor a Tabán is belekapcsolható a fürdővárosba a Vár déli lejtőjével együtt. Ez a kombináció óriási lehetőségeket nyújthat" - szólt az indoklás. Mivel az új fürdőváros a Ferenc József (ma: Szabadság-jhídtól a Lánchídig fog kiépülni, kapcsolatot kell létesíteni a Cityvel. A javaslatból két dolog tűnik ki: az egyik, hogy mennyire biztosra vette mindenki a fürdőváros létrejöttét, a másik, hogy mennyire bizonytalan volt az Erzsébet-híd sorsa. (Érdekes módon ellenérv alig hangzott el a beadvánnyal szemben, az is csak a várható csikorgást kifogásolta, így a Tanács elvileg helyeselte az ötletet és megbízást adott a javaslat részletes kidolgozására.) 1945. nov. 2-án dr. Markos Béla előadást tartott

6 a gyógyfürdők problémájáról az FKT városfejlesztési munkabizottságában. Referátumában mindenekelőtt azokat a balneológiai követelményeket vázolta fel, melyekre a tervezőknek tekintettel kellett lenniök. Először is leszögezte, hogy Budapest elsősorban nagyváros, és csak azután fürdőváros. Külön fürdőváros kialakításáról nem lehet szó, hiszen a gyógyforrások szétszórtan helyezkednek el a városban. A tervezés alapja elhelyezkedésük, vízhozamuk és várható forgalmuk kell, hogy legyen. A csak gyógyulni kívánók számát nem szabad túlbecsülni, inkább idegenforgalom, nem pedig fürdővendég-forgalom várható. Az előadás valamennyi gyógyterület problémáit ismertette (a Margitsziget kivételével), meghatározta a szükséges szantóriumi, illetve szállodai szobák számát. Noha elsősorban gyógyászati kérdésekkel foglalkozott, elhangzottak városrendezési igények is, így a budai felső rakparton a forgalom megszüntetése és a terület parkosítása, a gyógyhelyek sétányokkal történő összekötése, a távolsági forgalom elterelése a fürdők környékéről. A Ferenc József-hidat régi formájában ajánlotta helyreállítani, a Margit-híd esetében pedig ellenezte az esetleges arrébb helyezést. A következő időszakban az e területekre készített tervek nagymértékben figyelembe vették az itt elhangzottakat. 1945. második felében elkészültek a Margitsziget rendezési tervével. A koncepciót még tanácsülési tárgyalása előtt nyilvánosságra hozták.

7 A terv városrendezési, gazdasági és gyógyászati szempontok alapján jött létre, figyelembe véve a szigeten bekövekezett háborús pusztítást, az új kutak feltárását és az Árpád-hídnak az addigi forgalmi rendszert módosító hatását. Ezek miatt az új elrendezés a Sziget addigi beosztásának módosítását tervezte. Az épületek jó részét az ostrom elpusztította, így könnyen felszámolható volt az a károsnak ítélt régebbi állapot, mely a luxus-, sport- és gyógyhelyeket egymás mellett és egymást zavarva hagyta működni. A sporttelepek nagyrészét a terv ki akarta telepíteni, a megmaradó szórakoztató létesítményeket pedig a felsőszigetre javasolta átcsoportosítani. A gyógyászat súlypontját az északi részről két okból is a délire akarta áthelyezni: egyrészt az itt feltárt és az ottaniaknál melegebb gyógyforrások miatt, másrészt azért, mert úgy számolt, hogy a közlekedés nagyobb része az Árpád-hídon fog lebonyolódni, így a zavartalan nyugalom könnyebben biztosítható a déli részen.