Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

100. 1949-re értékelhető teljes adatsor nincs, sőt Szeged esetében 1950-re sem. Ezek a nem teljes adatsorok nem népbírósági ügyforgalmi statisztikákból származnak, így arra a kérdésre, hogy hány személy ügyét kezdték el tárgyalni, illetve fejezték be a magyar népbíróságok, pontos válasz nem adható. Bővebb információt tartalmaznak a levéltári források között az ún. ügyviteli ügyforgalmi statisztikák. Ezekben is több számítási hiba fordul elő, mégis számos kérdésre pontosabb válasz nyerhető belőlük. 101. Noha a végső megszűnések időadatai nem azonosak, sőt a népügyészségi „folyamatban" levő ügyek közül több már szerepel a népbírósági kimutatás „befejezett" ügyei között, az adatok általános következtetés levonására alkalmasak, mert csak „befejezett" ügyeket vizsgálok. 102. L. d. a 40. sz. jegyzetben megadottakat. 103. Előzetesen jelzem, hogy 1946 tavaszától az 1946: VII. t.c. életbeléptetése után a népbíróságokon belül létrehozott ún. különtanácsok is működtek. Az 1945: és 1946: VII. t.c.-k együttes adatai a népügyészségek és népbíróságok esetében: 104 299, ületbe 71 705 fő, tehát közel 105 ezer, illetve több mint 71 ezer fő. A két törvény merőben más jellegű bűncselekményekre terjedt ki, az eredetileg más célokra létrehozott népbírósági rendszer keretei között folyó ún. különtanácsi ítélkezést lásd később. 104. A népbíróságok illetékességi köre kezdetben az egykori törvényszékek területére terjedt ki. A különböző időszakokban bekövetkezett megszűnéseiket követően megnőtt a jogutódok illetékességi köre, a csoportosítás ennek figyelembe vételével készült. A továbbiakban nem a közölt 58 629 fővel számolok, mert a Budapesti Népbíróság jogutódainak iratanyagában végzett kutatás 59 429-re gyarapította a népbíróságok elé kerültek számát. A gyanúsítottak száma így emelkedett, de ez időhatárait tekintve nem 1950. márc. 31-ig, az utolsó népbíróság megszűnéséig terjedő időszakot, hanem 1951. dec. 31-ig tartalmazza az összesített adatokat. Miután csak Budapesten tárgyalták tovább az 1945: VII. t.c. hatálya alá tartozó ügyeket, a budapesti vizsgálat valójában országosnak minősül. 105. Számos nyugati szerző a magyar fasizmus kezdetét 1944. márc. 19-től számítja, s helyteleníti, hogy a népbíróságokon korábbi bűncselekményeket is tárgyaltak. 106. UMKL Igazságügyminisztérium iratai Törvényelőkészítő Osztály iratai 648/1945. 1945. jún. 23. 107. Marosán György : Az úton végig kell menni. Bp., 1972., 177. 108. Jányra és társaira vonatkozó adatok pereikből származnak. 109. Ld. Zinner Tibor: Háborús bűnösök, népbíróságok. História, Bp. 1982. IV. évf. 2. sz. 22-24. A cikk kéziratát 1980-ban adtam le. A megjelenésig talált új adatok okozzák az eltéréseket. 110. A külföldi népbíráskodásra vonatkozó statisztikákat ld. Berend György i.m. 148—177.; Lukács Tibor i.m.; 95. A népbíróságok működése Bulgáriában, Társadalmi Szemle, Bp„ 1946. aug.-szept. 639-641. I. évf. 8—9. sz.; Szabó Károly-É.Szőke István: Adatékok a magyar-csehszlovák lakosságcsere történetéhez, Valóság, Bp., 1982.10. sz. 90-94. 111. Az 1.440/1945. M.E. sz. rendelet többek között kimondta, hogy népellenes pártban, szervezetben vagy alakulatban tisztséget vállalt, avagy tagként tevékeny működést fejtett ki. A „tevékeny" működése megítélésében az volt Budapesten a jellemző, hogy már a tagdíj fizetését is elégséges oknak tartották az elmarasztaláshoz. Meggyőződésem a perek alapján, hogy a különböző nyilas pártok és jogelődeik tagságának jelentékeny részét kellett volna e kategóriába sorolni. Velük szemben azonban nem a népbíróságok jártak el, hanem más közigazgatási intézkedést - főleg internálást - alkalmaztak. 112. dr. Szabó Imre i.m. 18. 113. A NGY Napló vitáit l.d. I. Bp., 1946., 538-551.1946. febr. 13.;u.o. 873., 1945. máj. 3. Ries válasza Hajdú Gyulának; u.o. V.k. 853. 1947. febr. 21.; u.o. IV. k. 76-80. 1946. okt. 23. Nagy Vince interpellációja; u.o. II. k.689-694. Reicher Endre interpellációja; u.o. II. k. 785-795. 1946. aug. 7. Ries válasza Reichernek, u.o. V. k. 889-892. Dénes István a PDP álláspontját 1947. febr. 25-én fejtette ki. /